tag:blogger.com,1999:blog-82371459830544015182024-02-20T10:13:55.575-08:00Moonlight nightAncyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.comBlogger14125tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-72759533115203886932015-12-19T21:58:00.000-08:002015-12-19T21:58:18.701-08:00A nem várt változás szele Hát sziasztok!<br />
<br />
Van még valaki, aki vissza-visszanéz még erre a blogra, várva a friss fejezetet? Ha igen, akkor hát, elsősorban tőletek szeretnék bocsánatot kérni.<br />
Sajnálom, de a következőkben nem lesz több fejezet feltüntetve a blogon, hiszen, végre körvonalazódott bennem az egész történet, így arra a döntésre jutottam, hogy lezárom ezt a blogot. Ez pedig azért fontos, mert elhatároztam, hogy már csak azért is megírom könyv formában, aztán megpróbálom kiadatni. Gondolom így érthető, miért nem lőhetem le mindjárt az egész történet kimenetelét.<br />
Mindazonáltal, még jó darabig nyitva hagyom a blogot, hátha valakit érdekelne, hogyan alakul éppen a könyv, azzal szívesen megosztom.<br />
<br />
Végezetül pedig nagyon nagy köszönet, mindenkinek, akik nyomon követték eddig a történetet és még nagyobb azoknak, akik támogatásukat kifejezve még írtak is hozzá pár szót!<br />
<br />
Minden jót a továbbiakban!<br />
<br />
Ancy voltam ;)Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-83970515746564919682015-11-09T06:37:00.001-08:002015-11-09T06:37:51.072-08:00A szünet alatti 14. fejezetMegsemmisülten néztem a bátyám hátát, ahogy az ismeretlen, mégis ismerős folyosókon haladtunk. Danson nem szólt semmit, talán érezte rajtam, hogy most nem vagyok éppen beszédes hangulatomban. A tegnap történtek és ez a hely, a bátyám körüli dolgok, teljesen lesokkoltak. Rengeteg kérdésem volt, amit azonnal rá akartam zúdítani egyetlen testvéremre, de mintha nem lettem volna képes kinyögni egyet sem. Már azt sem tudtam, hogy mire számítsak. Jó vagy rossz dolog lenne az, amit hallok, vagy egyáltalán hihetek benne?
Mindig is realistának gondoltam magam, aki persze, mint sokan mások, néha elkalandozik a saját fantáziájában, viszont ez az egész, arra azt mondanám, lehetetlen, még most is. Pedig a saját szememmel láttam az egészet.<br />
Idegesen markolásztam a levegőt a testem mellett, a nyelvemen voltak a kérdések, de egyet sem tudtam kinyögni. Csak néztem az ódon, kopár falakat, amik mégis melegséget árasztottak. Mintha otthon lettem volna.
- Ez a hely… - kezdtem halkan, mire Dan megtorpan, körbenézett, végül egy szelíd mosollyal felém fordult.
- El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet ez neked – elém lépett majd a vállamra tette a kezét. – Én sem tudok túl sokat erről az egészről, de szerintem tudok segíteni neked.<br />
Én is megejtettem egy halvány mosolyt, ahogy belenéztem aranybarna szemébe.<br />
- Azt mondtad, hogy ez egy főhadiszállás? – kérdeztem kissé megkésve, amit szeretett testvérem nevetéssel díjazott, de gyorsan elcsitult, hiszen tudja, hogy az, amiken manapság átmegyek, nem éppen leányálom, és a fáziskésés igenis belefér. De azért kapott tőlem egy nem tetsző grimaszt.<br />
- Igen, ez a vadászok főhadiszállása – bólintott nagyot és újra elindult.<br />
- Miféle vadászoké? – Gyorsan körbenéztem, hátha látok valamiféle kitömött állatot vagy valamit. De a falak ugyan olyan üresek voltak.<br />
<a name='more'></a><br />
- Azt már tudod, hogy vannak farkassá alakuló emberek. Nos, mi őket vadásszuk le – mondta őszintén, mire nekem kihagyott vagy két ütemet a szívem, és elkerekedett szemekkel meredtem a bátyámra, aki már egy nagy faragott ajtó előtt állt, de engem nézett.
Arca egy pillanat alatt váltott komolyra, majd nagy sóhajjal intett, hogy menjek oda. Nehezen, de megindultak a lábaim.
Ez a hír felért nekem egy arcon csapással. Emberek, akik levadásszák azokat, akik képesek átalakulni.<br />
- De hisz, akkor te gyilkos vagy – nyögtem halkan és két lépés után meg is torpantam. Nem tudtam, mit is gondoljak a bátyámról.<br />
- Nem, Ella, ez nem az, amire gondolsz – rázta a fejét hevesen. – Mi nem ölünk meg akárkit…<br />
- De ők is emberek – pislogtam nagyokat.<br />
- Ők nem emberek, hidd el – sziszegte Danson. – Gyere, egyél valamit, utána elmagyarázom neked. – Felém nyújtotta a kezét, amit csak néztem pár percig. A testem engedett volna az invitálásnak, de a lelkem visszatartott.
Csak tátogni tudtam jó darabig. Hamarabb kibékültem volna azzal, hogy állatokra vadásznak, de ez…<br />
- Nem! – jelentettem ki határozottabban, mint remélhettem volna. – Mond el, hogy mi ez az egész, utána ehetünk, vagy mit tudom én.<br />
- Rendben – sóhajtott újra, aztán könnyed mozdulattal belökte az ajtót, ami mögül zsivaj szállt fel. Kíváncsian, de lassan merészkedtem oda, és amikor belestem, újra csak ledöbbentem. Tíz vagy talán több a bátyámmal egyidős ismeretlen ült egy nagy asztalnál és falatozott, közben mindenki, mindenki szavába vágva beszélt.
Viszont, ahogy beléptem, azonnal minden szem rám szegeződött és elhalt minden hang. Csak álltam az ajtóban és néztem őket, ahogy ők is engem. Voltak lányok, fiúk vegyesen, és köztük voltak azok is, akik tegnap az erdőben megtaláltak minket. A lány fel is ugrott azonnal, és bátyám mellé sietett, súgott neki valamit, aztán elém állt és a kezét nyújtotta.<br />
- Szia, Ella! Sam vagyok, a testvéred társa – mutatkozott be kedvesen és jókedvűen.
Én csak néztem újra, mint aki még soha nem látott volna embert. De végül félretettem minden ellenszenvem és idegességem, kérdéseimet lenyeltem, és elfogadtam a kezet.
Talán erre várt mindenki, mert azonnal felpattantak és körém gyűltek, hogy mindenki bemutatkozhasson, és kezet rázhasson velem. Az egyik lány, azt hiszem Clair, majdnem elájult, annyira örült nekem.
Dan volt az, aki megelégelte a dolgot és felszólított mindenkit, hogy hagyjanak engem békén, és inkább egyenek.
Meglepő volt számomra, hogy hallgattak is rá.<br />
- Ella, Sam, gyertek velem! – szólt újra egyetlen testvérem. Hangja parancsoló volt, amitől úgy éreztem nem is lett volna más választásom, ezért nyomban elindultam, és a lány is.
Az étkezőn átvágva, egy újabb ajtóhoz léptünk, ami kicsit hangos nyikorgással adta csak meg magát, de a látvány, ami abban a teremben fogadott, azonnal a padlóra küldött.
Tudtam, hogy itt semmi sem változott már nagyon-nagyon rég óta, hiszen minden ugyan ott állt, ami akkor is, mikor itt éltem.
Mert igen, egyszer valamikor itt éltem, ezt már biztosra tudtam.
Eltátott szájjal léptem be, és néztem körbe a gazdagon díszített szobában, ahol gyönyörűen megmunkált fotelek, kanapék, asztalok álltak. A jobb sarokban egy hófehér zongora is helyet foglalt, a hatalmas ablakokon nehéz, bordó függönyök lógtak. Három nagy csillár is helyet foglalt a szoba plafonjáról lelógva. Ez is azt mutatta, hogy nem volt kicsi helyiség.
Mindezek ellenére a tekintetem azonnal arra a pontra irányult, ahol a nagy, díszes kandalló állt, vagyis az a fölé helyezett festményre, amin két lány szerepelt.
A szívem majd kiugrott a torkomon, amikor hihetetlen gyorsasággal rohantam közelebb, hogy szemügyre vegyem. Igen, pont az volt, amire számítottam.
A kezemet a szám elé téve néztem a festményt. Összeszorult a mellkasom, alig kaptam levegőt, és valamiért sírni lett volna kedvem, habár nem tudtam miért.
Közelebb mentem, kinyújtottam a kezem és bár csak a festmény alját értem el, de megtapintottam egykori húgom szoknyáját.
Mert ő volt rajta, és még valaki, aki akár én is lehetnék, vagyis Elena.
Hátrébb léptem, aztán könnyes szemmel fordultam bátyám felé, aki éppen az ajtóba sietett, hogy becsukja, mert a többiek, akik az étkezőben maradtak, kíváncsian álldogáltak ott és néztek minket.
Amint újra felhangzott a nyikorgás, megráztam a fejem és kitöröltem a könnyeket a szememből. Újabb érzelem hullám, amit nem mondhatok magaménak.<br />
- Mondjátok el, kérlek, hogy mi ez az egész! – kapkodtam még mindig levegő után. – Miért fáj látnom ezt a lányt? Miért akarok sírni? – Persze jól tudtam már ezt a választ, de hallanom kellett valaki más szájából is.
Sam leintette Dant, aki bólintott és helyet foglalt közel hozzánk, a lány pedig mellém állt és a festményre nézett.<br />
- Ők itt Elena és Melany Medison, az őseid – kezdett bele nyugodtan, kimérten, hogy mindent felfogjak így zaklatott állapotban is. – Az 1800-as években éltek itt, ők voltak az akkori idő legjobb vadászai. – Erre elakadt a lélegzetem és felnéztem a festményre én is. Néztem a lányok arcát, amik egészen hasonlóak voltak. Apró mosoly bujkált mindkettő arcán, de szemük komolyságot és egy cseppnyi szomorúságot sugallt. – Persze nagy pórt kavart, hogy nők is vadászok legyenek, de Mr. Medisonnak csak lány gyermekei születtek és őket vadászoknak akarta nevelni mindenféleképpen. Utánuk lett elfogadott a női vadász.<br />
Sam felém fordult, óvatosan megfogta a kezem, ezzel elérte, hogy rá nézzek, és kövessem őt oda, ahol Danson ült csendben.
- Ők voltam a példaképeim, már születésemtől fogva – folytatta a lány, közben hosszú, befont szőke haját kezdte el piszkálni, mintha kissé ideges vagy izgatott lenne. – Tudod, a mi családunk is már évszázadok óta harcolt a farkasok ellen, mióta csak léteznek. A születésemtől fogva tanítottak engem vadászatra és sok mesét és történetet hallottam, de Elena és Melany Medisoné volt a kedvencem. Mindig is olyan erős akartam lenni, mint ők. – Sam kékesszürke tekintete felcsillant, ahogy egyre jobban belemerült a beszédbe. Ezt pedig olyan hévvel tette, hogy nem tudtam másra figyelni. Szinte ittam minden szavát.
Furcsa volt őt így látnom, hiszen tegnap olyan magabiztosnak, erősnek tűnt, most pedig úgy mondja a magáét, mint egy álmodozó tinédzser. Persze ez felhozott bennem olyan gondolatokat, amik arra ösztönöztek, hogy újra megzavarodtam. Összekuszáltam magamban mindent, de ezt félre kellett raknom, hogy tovább hallgathassam őt.
- Állítólag, Elena már hét évesen megölt egy farkast egyedül. Persze ezt ki is színezhették az idők során – legyintett Sam. – Melany pedig mindig olyan frappáns ötletekkel és tervekkel rukkolt elő, hogy a férfiak többségének leesett az álla.
Annyira hihetetlen volt ezeket hallani. Valahol mélyen elégedettség töltött el, de éreztem undort, zavarodottságot és sok-sok mást is. Kezdett kavarogni a fejem, a sok gondolattól és érzelmektől. Mintha két énem viaskodott volna egymással. Volt, amelyiknek tetszettek ezek, és volt az, amelyiknek nem.
Dansonra pillantottam, aki szintén elmélyülten hallgatta a lányt. Büszke volt arra, amit hall és magára is, hogy itt van, ezt tudtam, de nekem a gyomrom felfordult, vagy éppen ugyan olyan jól estek hallani Sam hízelgő szavait.<br />
- A lányok édesanyja meghalt, ami kicsit szétzilálta a családot, de mivel ki voltak képezve, így nem mutatták ki, a fájdalmuk. – Sam, szemét forgatva sóhajtott, mint aki nagy hülyeségnek tartotta ezt. Nem is csodálom, mert miért jó az, ha magába folytja valaki az érzéseit? Én megtettem és mi lett a vége? Összevesztem egy fával.
- Nem sokkal később feltűnt a városba egy újabb nemesi család, akik egykoron már éltek itt, Mr. Medison pedig úgy döntött, hogy idősebbik lányát férjhez adja, méghozzá az idősebb Grey-hez. – Na, erre ismét erőteljesen füleltem. – William Grey, akkoriban nagyon jó partinak számított. Jóképű, elegáns, és egy igazi úriember. De ami a legfontosabb, hogy farkas volt, akár az egész családja. Mr. Medison és a vadászközösség, a lányokat is beleértve úgy döntöttek, hogy így kerülhetnek a legkönnyebben a farkasok közelébe. Mivel a Grey család úgymond újnak számított a városban, nem is gondolhatták, hogy vadászok akarnak bekerülni közéjük a házasság révén, ezért azonnal igent mondtak a felajánlásra. Megvolt a lagzi, a hozomány bőséges volt, Elena is fontosnak tartotta a szerepét, de… - Újra felsóhajtott, és egyenesen a szemembe nézett. Hajának fonatait mindeközben már teljesen szétszedte és most újra elkezdte befonni. – Ott volt Lionel, Will öccse, aki szemet vetett a lányra. Nem érdekelte, hogy a bátyja felesége, csapta neki a szelet minden irányból, a lány pedig engedett a csábításnak. Vagyis ezt mutatta, hogy összeugrassza a testvéreket, ezzel meggyengítse a figyelmüket, várva, hogy lecsaphassanak a vadászok.
A szívem újra felgyorsult, éreztem, hogy a pupillám kitágult, ahogy a könnyek gyűltek előtte, amit gyorsan ki is pislogtam. Nem akartam elhinni, amit hallottam. Nem, ez nem is lehet igaz, hiszen nem csak álca volt az, amit Lionel közelében éreztem. Nem, egyszerűen nem lehetett ennyire gonosz Elena.
Újra felpillantottam a festményre, egyenesen hasonmásom szemébe. Képtelen voltam elképzelni, hogy egykoron ilyen lehettem. Ha egyáltalán mondhatom így.<br />
- Sikerült őket megölni? – kérdeztem halkan, elszorult torokkal, ahogy lassan visszanéztem Samre.<br />
- Nem – rázta a fejét. – Azt hallottam, hogy sikerült a támadás, de csak egy valaki halt meg, Elena. A farkasok elmenekültek. – Letöröltem az arcomról a könnyeket, lehajtottam a fejem, és sóhajtottam.
Már ez is több információ volt, mint amit eddig bárkitől kaptam, de nem pont erre számítottam. Még mindig rengeteg kérdésem volt, de már tényleg féltem feltenni azokat. Nem tudtam, hogy ezek után mire számítsak. Kiderült, hogy Elena, az akkori énem, nagyon jó vadász volt, aki komolyan is vette a munkáját olyan szinten, hogy elárulta a férjét és annak az öccsét.
- Várjunk – kaptam fel hirtelen a fejem. – William és Lionel az a William és Lionel akikkel én egy fedél alatt laktam? – kaptam a tekintetem Samről Dansonra, aki bólintott egy nagyot. – De akkor ők már vagy kétszáz évesek. Hogy lehet ez?<br />
Dan jobbnak látta, ha most ő beszél, ezért előre hajolt a kanapén, megtámaszkodott a térdein és rám nézett.<br />
- Elena cselédje, vagy szobalánya, vagy mit tudom én mije, boszorkány volt. Nagyon jóban voltak ők ketten. Akkor került hozzájuk, mikor az anyjuk meghalt. Egyidősek voltak, így könnyű volt megbarátkozniuk. Szóval, ez a lány, a legenda szerint, megátkozta a testvéreket, hogy ne öregedjenek, hogy ne legyenek képesek meghalni addig, amíg vissza nem tér az életbe az a lány, akiért képesek voltak minden köztük húzódó köteléket elszakítani. Az elmúlt kétszáz évet azzal kellett tölteniük, hogy megbéküljenek egymással és várják a pillanatot, mikor jelenik meg újra Elena. Az egy újabb próbatétel számukra.<br />
- Mi? – nyögtem nagy nehezen teljesen elképedve. – Én lennék az? – mutattam magamra.<br />
- Igen, te – bólintott Sam komolyan.<br />
- Miféle próbatétel ez nekik? – kezdtem lassan kiakadni.<br />
- Ezt igazából nem tudom – vont vállat Dan. – Sok találgatás volt, de a leghelyénvalóbb az, hogy ennyi idő után, hogyan képesek viszonyulni a lányhoz, és egymáshoz.<br />
- Mi lesz, ha elbuknak? – bukott ki belőlem a kérdés. Sok rémséges dolog eszembe jutott, és nagyon kíváncsi voltam a válaszra. Mindez, amit hallottam, szörnyű volt. Lionel és William leéltek több mint kétszáz évet csak azért, mert Elena közéjük állt.
Ha eddig nem is, most már tényleg utáltam az akkori énemet.<br />
- Nem tudjuk, Ella – tette a vállamra a kezét Sam nyugtatóan.
Csalódottan bólintottam, jelezve, hogy felfogtam, viszont egyáltalán nem voltam megbékélve mindazzal, amit hallottam. Eszembe jutott Misako üvegcséje, ami segíthet abban, hogy közelebb kerüljek az igazsághoz, de nem tudom, mennyire is bízhatok benne. Sőt, igazából azt sem tudom, kiben bízhatok.<br />
- Van itt még valami – szólt hirtelen Dan, ahogy felállt. – Mutatnom kell neked valamit. – Azzal el is indult az egyik ajtó felé, én meg kérdőn néztem Samre. Már nem tudtam, hogy mire számítsak ezek után, de csak követtem. Viszont az feltűnt, hogy a szőkeség nem tartott velünk.<br />
- Mi jön még? – kérdeztem cinikusan. Próbáltam az idegességemet leplezni. – Kiderül, hogy van egy ikertestvérem?<br />
- Nem – kuncogott Danson, és megborzolta a hajam. – Ez sokkal jobb lesz.<br />
Felemeltem az egyik szemöldököm, ahogy kikukkantottam bátyám válla felett a néptelen, tágas folyosót pásztázni. Tényleg érdekelt már, hogy mit akar mutatni.
Végül megállt egy újabb ajtó mellett, de ahelyett, hogy benyitott volna, felém fordult.<br />
- Ne akadj ki azon, amit bent látsz. Hidd el, törvényesen jártunk el, és azért nem tudtál erről, mert titokban kellett tartanunk, nehogy a farkasok is tudomást szerezzenek róla.
Már tényleg nagyon kíváncsi voltam ezek után. Elképzelésem sem volt, hogy mi lehet az ajtó mögött. De még mielőtt megindultunk volna, egyszer csak kinyitódott és egy ápolónak öltözött nő lépett ki. Láthatóan meglepődött azon, hogy felbukkantunk, de végül csak szerényen elmosolyodott, kikerült minket és elbaktatott.
Innentől pedig csak egy valamire tudtam gondolni, ezért félre lökve testvérem, felrántottam az ajtót és bementem.
Ahogy sejtettem. Nicolas feküdt odabenn, még mindig gépekre kötve.
Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-48609570252397589822015-11-01T11:50:00.000-08:002015-11-01T11:50:15.398-08:00Szünet!Sziasztok!<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Ahogy azt a címben is láthatjátok, a blogot sajna szüneteltetnem kell. Sajnos az időm nem engedi, hogy írjak, bármennyire is szeretnék, de ez az állapot nem végleges. Talán, ha lesz pár perc szabadidőm és energiám, írok pár sort és ahogy összejön egy fejezet, feltöltöm. </div>
<div>
Szóval várhatóak a további fejezetek, de nagyon lassan. Nem tudom pontosan mennyit is kell várni, mert sokáig elhúzódhat egy rész megírása. </div>
<div>
Ennek ellenére, ne írjatok le, mert be lesz fejezve a történet, csupán még lassabban jönnek majd a fejezetek. :)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Mindenkinek jó olvasgatást kívánok a továbbiakban és majd lessetek fel néha, hátha lesz új rész! ;)</div>
Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-30768537214396525902015-09-09T16:47:00.000-07:002015-09-09T16:47:06.255-07:0013. fejezet<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333px;"><i>Azt hiszem, itt az ideje, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik feliratkoztak a blogra, és azoknak is, akik valamilyen formában véleményezték a történetet! Ez, most azért ilyen fontos a számomra, mert az eddig előre megírt fejezetek száma most nullára csökkent ezzel a résszel. Ez pedig azt jelenti, hogy az újabb fejezetek lassabban fognak jönni. Remélem emiatt senki nem szegi kedvét és továbbra is nyomon követi a történéseket.</i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333px;"><i>Még egyszer nagyon szépen köszönöm mindenkinek! Jó szórakozást!</i></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">„Úgy
éreztem, mintha egy darab letört volna a szívemből.” Talán ez volt életem egyik
legócskább megfogalmazása annak a fájdalomnak és csalódásnak a leírására, ami
bennem tombolt abban a pillanatban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Jöhetnék
azzal is, hogy az életem egy nagy hazugság, hogy nem is vagyok az, aki. De mit
tudhatom én? Fél mondatokból elcsípett okosságoktól még nem lettem okosabb,
csak összetörtebb, zavarodottabb, mint eddig. Jöhetnék azzal is, hogy miért
pont én? Hogy miért engem ver ezzel a sors? De minek? Hiszen nem erre vágyik
minden korombeli? Nem egy olyan életről, ami más, ami elüt a megszokottól?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Bár
tudnám, hogyan birkózzak meg mindezzel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Azt
tudtam, hogy azzal, ha a zuhany alatt bőgök, nem leszek sokkal okosabb, nem
fogom megérteni, miért van mindez. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Mozdulni
akartam, kérdezni, válaszokat kapni, de féltem. Féltem a fájdalomtól, a
csalódástól, az igazságtól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
tudtam, mennyire is akarom azt, ami odakint vár engem a barna, lakozott ajtó
mögött. Talán mindenre fény derülhet, talán, végre meg tudom, miért ver engem
ezzel a sors.</span></div>
<a name='more'></a> <o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Lassan
felálltam, miközben a meleg víz folyamatosan felmelegítette reszkető testem.
Már nem fáztam, de fogaim még mindig össze-összekoccantak. Hajam vizesen tapadt
a vállamra, a mellkasomra, a hátamra, ami egyszerre nyújtott melegséget és
szinte elviselhetetlen irritálást. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Lefürödtem,
majd kiléptem a fülkéből, de nem zártam el a vizet, hagytam, hogy a gőz
körbeölelje a kis helyiséget. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Mint
egy gép, úgy törölköztem meg, majd csavartam magamra a törölközőt. Nem akartam
gondolkozni, nem akartam semmit mára, csak bebújni az ágyba és aludni, hogy
legalább arra a pillanatra elfelejthessem, ami az este folyamán történt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Szinte
erőszakkal kellett kényszerítenem magam, hogy lenyomjam a kilincset, majd
kilépjek a fürdőből. A várt tömeg helyett az üres szoba nézett vissza rám. Enyhe
csalódottság, de annál is több megkönnyebbülés szállt rám, ahogy zavartalanul a
szekrényemhez léptem és kivettem a pizsamám. Az a gondolat ötlött a fejembe,
hogy talán megkeresem Misakót, de a fellángoló dühöm, gyorsan lebeszélt erről,
így csupán felöltöztem és bebújtam az ágyba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Sokáig
nem voltam képes elaludni. Forgolódtam és próbáltam lecsitítani sikoltozó
bensőm, ami a válaszok után sóvárgott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Megtehettem
volna, hogy felállok, kirontok a szobából és kérdőre vonom őket, mert igen,
jogom volt tudni, mi ez az egész. A barátaim becsaptak, hazudtak nekem és
hagyták, hogy az őrület szélén táncoljak. Mindezt csendben nézték végig, pedig
tudták, hogy mi zajlik le bennem. Miből gondolhatom azt, hogy talán most igazat
mondanak nekem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Viszont
egy valami immár biztos: Mr. Grey egy farkas. Olyan, akiről Nicolas mesélt. Ha
pedig ő egy emberfarkas, akkor a többiek…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Te jó ég! – Gyorsan felültem az ágyon, aztán körbenéztem a sötét szobában.
Kerestem, hallgatóztam, árnyak és neszek után kutattam, de teljes volt a csend,
már-már túl békés minden. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Én
viszont képtelen voltam tovább itt maradni. El kellett mennem, mert ha igaz,
hogy ők a farkasok, akkor nagy veszélyben vagyok. Ők küldték a levelet Nicolasnak, ők gyújthatták
fel a kúriát és ők ölhették meg a családját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Hatalmas
szemekkel meredtem magam elé, mígnem egy apró zaj, talán léptek lehettek, azon
nyomban kiragadtak a gondolataim közül. Kiugrottam az ágyból, a szekrényemhez
mentem, felöltöztem valami meleg ruhába, aztán halkan, amennyire csak tudtam,
kinyitottam az ajtót, viszont egy hatalmas test az utamat állta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ella, hova készülsz? – Kevin mély baritonja egyszerre volt rémisztő és
hátborzongató. Felkaptam rá tekintetem, egyenesen a szemébe néztem, majd azon
nyomban hátrálni kezdtem. – Minden rendben? – jött közelebb és közelebb. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Elmegyek – jelentettem ki határozottnak nem nevezhető hangon. Egy nagyot
nyeltem, hogy legyűrjem félelmem, legalább egy csekélyke részét, de tudtam,
hogy látja rajtam. Egész testemben remegtem, a pupilláim kitágultak és
kapkodtam a levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Micsoda? – torpant meg és meglepetten nézett rám. – Most? Mégis hova? Miért? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
látszott rajta, hogy az életemre törne, én még sem akartam engedni a
látszatnak. Ott volt a kezemben a papír, amire vérrel írtak és láttam Nicolast
megégve, gépekre kapcsolva. Nem kétség, hogy farkasok voltak és a farkasok itt
vannak, a barátaim voltak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Engedj el, Kevin! – Le sem vettem róla a tekintetem, árgus szemekkel figyeltem
minden mozdulatát, várva az alkalmat, hogy elslisszanjak mellette. Mert ez volt
a terv. Valahogy kikerülni és elfutni, messze. – El fogok menni és sem te, sem
pedig a többiek nem állíthatnak meg! – mondtam immár határozottabban, mégis még
mindig érezhető volt a félelmem. Már nem érdekeltek a válaszok, nem érdekelt
semmi, csakhogy eltűnjek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ella, figyelj, ha hagyod, hogy elmagyarázzuk, megérted, esküszöm! – lassan
felemelte a két kezét védekezésképpen és újra lépett felém egyet, én pedig
válaszra sem méltatva, minden erőmet összeszedve, átbújtam karja alatt és
futásnak eredtem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Ki
a folyosóra, a társalgóba, onnan pedig gyors iramba tovább, hogy kiérjek a
kastélyból. Nem tudtam, hová tartok, merre megyek, csak futottam ki a
birtokról, az útra, majd onnan egy gyors ötletet követve, belevetettem magam az
erdő sűrűjébe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
láttam, mégis úgy futottam, mint aki ismeri az erdő minden részét, minden egyes
ágát, minden gyökerét. Nem tudtam, miként lehetséges ez, de a távolból
felhangzó vonyítás nem is engedte, hogy tovább gondolkozzak ezen. Még nagyobb
sebességre kapcsoltam, rutinosan kerültem ki a fákat és ágakat, ugrottam át a
gyökereket. Eközben pedig szívem egyre jobban és jobban repedni, törni
látszott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Menekültem,
ez nem kétség, de már magam sem tudtam, hogy miért. Erős zihálásom visszhangzott
a sötétségben, és minduntalan azt sugallta, hogy gyáva vagyok. Az életemet
mentettem, vagy csak a gondok elől futottam el újra? Mi lesz ezek után? A futás
nem megoldás, mert ha én meg is úszom, a családom bajban lesz. Danson, Luce,
apa és sokan mások, akik fontosak nekem. Én nem veszíthetem el őket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Hirtelen
megtorpantam, amint elkaptam egy fa törzsét, remélve, hogy nem esek orra.
Sípoló tüdőm zaja felverte a már így is hangos erdőt. Csaholás és léptek
sokasága zengett körülöttem. Tudtam, hogy itt vannak a farkasok, itt vannak
Lionelék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Mit
tehetnék én ellenük? Ha meg kell halnom, hát legyen, csak a családomnak ne
essen bántódása. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Egy
fehér bundás, hatalmas farkas körvonalazódott ki előttem, aminek két oldalán
egy fekete és egy vörös színű jószág lépdelt, míg mögöttük a kicsivel
alacsonyabb ezüstszínű. Nagyok voltak, nagyobbak az átlagos farkasnál,
könnyedén elérték a torkom az álkapcsukkal, még meg sem kellene erőltetniük
magukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
tekintetem ide-oda cikázott közöttük, kerestem valami értelmet abban, hogy
miért jöttek így, farkasként utánam, ha tényleg csak vissza akarnak vinni és
megbeszélni a dolgot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Tudjátok… - kezdtem bele kissé akadozva, mert még mindig kapkodtam a levegőt. –
Nem gondoltam volna soha, hogy így találkozom veletek. Állatokként. – Az utolsó
szót, gúnnyal és undorral ejtettem ki, mire az ezüstbundás halkan
felnyüszített. Talán megbántottam, de nem érdekelt. Ha már úgy is megölnek. –
Mire vártok? Nem támadtok? Nem jöttetek volna így utánam, ha nem akarnátok
megölni. Vagy azt képzeltétek, hogy, csak mert tudom rólatok az igazságot, máris
visszasétálok a kastélyba?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Már
tényleg nem értettem semmit. Nem farkasokat akartam én, hanem húsvér embereket,
hogy válaszokat kapjak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
fehérbundás, avagy Mr. Grey felmorrant és elindult felém, én pedig lassan
hátráltam. Igen, róla tényleg el tudtam képzelni, hogy szemrebbenés nélkül
harapja át a torkom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ella, várj! – A semmiből tűnt fel Misako a farkasok közt és kétségbeesett
pillantással meredt rám. – Valamit nagyon félreértesz. Ők soha nem ártottak
senkinek, és téged sem akarnak bántani. Azért vannak melletted, hogy
vigyázzanak rád.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Kissé
meglepetten néztem végig a farkasokon és Misakón. Ez az egész teljesen
abszurdnak tűnt nekem. Nemhogy értelmet nyert volna bármi is, még jobban
összezavarodtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ezt te sem hiheted el, Misako – ráztam meg a fejem és újra hátrálni kezdtem. –
Nicolas kórházban fekszik, a halálán van. Bármibe lefogadom, hogy ők tették ezt
vele. Mi garantálja, hogy velem nem teszik ugyan azt, amiért tudok a kis
titkukról?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Nicolas baleset miatt van a kórházban – szólt Lionel immár emberi alakban.
Észre sem vettem, mikor alakult vissza vagy mi. Tekintetében láttam az
őszinteséget, de ezzel sem tudott már átverni. – Gyere vissza a kastélyba, és
mindent megbeszélünk, rendben? – Lépett felém párat és kinyújtotta a kezét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Meg
akartam érinteni, hozzábújni, megölelni, és engedni, hogy visszavigyenek.
Legalább is erre vágytam a szívem mélyén. Lionellel lenni. De minden, ami
történt, felnyitották a szemem. Nem hihetek sem a megérzéseimnek, sem a
szememnek, pláne nem a barátaimnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Hagyjatok békén! – szóltam halkan, érzelemmentes hangon. – Húzzatok vissza a
kastélyba, engem pedig felejtsetek el! – Viszont ezt már üvöltöttem feléjük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Láttam
a tekintetükben, hogy nem pont erre számítottak. Csalódottak és szomorúak a
döntésem miatt, de nem érdekelt. Bántottak valakit, aki fontos volt nekem, és
bármelyik percben bánthatnak még valakit. Ha engem nem is akarnak megölni, mint
ahogy állítják, attól még igenis gyilkosok, akikkel én nem akarok közösködni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Jól hallottátok, menjetek vissza oda, ahonnan jöttetek! – egy nagyon is ismerős
hang csapta meg mindannyiunk fülét, ami pont mögülem szólt. Azon nyomban
megfordultam és a látványtól elakadt a lélegzetem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Bátyám,
és egy ismeretlen lány álltak ott, kezükben tőrrel és újjal, amit egyenesen a
farkasokra szegeztek. A fehér farkas hangosan felmorran és a földet kezdte
kaparni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Danson – azonnal mellé futottam és még mindig a teljes döbbenet hurka alatt
végignéztem rajta, ahogy a tőrt szorongatja és elszántan nézi a farkasokat. –
Ez meg…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Majd később, Ella! Most elviszünk innen – szabad kezével intett mire még három
ismeretlen lépett elő és körbefogtak engem. Köpni-nyelni nem tudtam a
döbbenettől. Mind felfegyverkezve, beöltözve, akár a katonák, vagy nem is tudom
én mik. De a meglepőbb, hogy Danson is hozzájuk hasonló szerelésben volt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Mióta kutakodtok utánunk, vadászok? – kérdezte mély, rezzenéstelen hangon
Lionel. Tudtam, hogy nem tetszik neki a kialakult helyzet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Már jó ideje figyelünk titeket – húzta még jobban hátra a húrt a lány, ajkain
apró, kegyetlen mosoly bujkált, ahogy pontosan Lionel szívére célzott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Gyorsan
kapkodtam a fejem köztük, de már így is sokkal, de sokkal jobban össze voltam
zavarodva. Azt meg pláne nem akartam, hogy Lionelnek most valami baja essen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Engeditek, hogy elvigyük a lányt, vagy szeretnétek, ha kicsit megcirógatnálak
titeket? – kérdezte Danson, felmutatva a tőrt, amitől még a hideg is kirázott.
Hogy ő képes legyen ilyet tenni, sosem gondoltam volna. Egyáltalán mikor került
ebbe a bandába? Miért nem mondta nekem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
fehérbundás farkas, kihúzta magát, felmorrant aztán egyszerűen hátat fordított
nekünk és megindult vissza, a kastély irányába, vele együtt a másik két farkas
is. Csak Lionel és Misako álltak még ott, várva, hátha meggondolom magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
súlyosan kérdő tekintetek alatt, nem voltam képes a szemükbe nézni, ezért
egyszerűen lehajtottam a fejem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Újabb
léptek, amik egyre távolodtak és mikor felkaptam a tekintetem, még láttam
Lionel sziluettjét elveszni a sötét erdőben. A szívemet erős vasmarokkal
ragadta meg a látvány. A torkomban a már jól ismert gombóc újra dagadni kezdett
és a könnyek is utat találtak maguknak az arcomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Újra
lehajtottam a fejem, hogy elrejtsem a könnyeim, de Misako hangja arra
késztetett, hogy feltekintsek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ella, menj velük, de ne feledd, itt sokkal nagyobb biztonságban vagy, köztünk –
nézett mélyen a szemembe Misako, majd a továbbiakban, hallottam a hangját, de
az ajkai nem mozogtak. – egy apró üvegcsét rejtettem a kabátod zsebébe. Ne
mutasd meg senkinek, de ha tudni akarod, mi ez az egész valójában, idd meg. Nem
tökéletes, de segít emlékezni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Végül
ő is hátat fordított és addig néztem távolodó alakját, míg el nem tűnt, akár
csak Lionel és a többiek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ella, indulnunk kell - fordult felém Danson. De nem hallottam szavait, csak
újra és újra az iménti dolgok peregtek le előttem, közben jobbommal alig
észrevehetően a kabátomat tapogattam. – Ella! – a kicsit erélyesebb hangra már
muszáj volt figyelnem, pont mikor kitapintottam egy kis üvegcsét a zsebemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Menjünk! – bólintottam, aztán a vezetésükkel lassan elhagytuk az erdőt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Fáradt
voltam, álmos, nem bírtam tovább ébren maradni, így már arra sem emlékszem,
hogyan ültettek kocsiba, vagy egyáltalán milyen járműbe. Egyszerűen elsötétült körülöttem
minden.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">* * *<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Lassan nyitottam ki a szemem, várva, hogy a
reggeli fény elvakítson, de e helyett a sötétség várt. Lassan felültem az
ágyon, megdörzsöltem a szemem, aztán pislogtam párat, hogy lássak valamit magam
körül. Ami elsőnek feltűnt az halk szuszogás, majd tekintetemet a hang irányába
vetve, meg is láttam az illető sziluettjét, ahogy minden bizonnyal egy fotelben
bóbiskolt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Próbáltam feleleveníteni az elmúlt éjszaka
eseményeit és egyre jobban beleástam magam, annál rosszabb, szívszaggatóbb
érzés járt át. Automatikusan nyúltam jobbra, hogy kitapogassam az éjjeli lámpa
kapcsolóját, majd azzal nem túl sok, de elegendő fénnyel árasszam el a szobát.
Azonnal a szuszogóra meredtem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">- Danson – szóltam hangosan, hogy fel is
ébredjen. – Miért itt alszol? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Persze, bátyám, azonnal felugrott, hogy
lássa, minden rendben van-e velem. – Vigyázok rád, húgi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Mosolyát látva, magamnak is engedélyeztem
egyet, még ha az enyém fáradtabbnak is tűnt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">- Hol vagyunk? – kérdeztem, ahogy lassan
kibújtam a takaró alól és körbenéztem a félhomályos szobában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Bátyám még mindig mosolyogva lépdelt
valamerre, majd egy erős hang kíséretében elhúzta a nehéz függönyöket, hogy a
nap, azonnal kiégesse a retinámat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">- Elment az eszed? Ez rohadtul fáj! –
morogtam a szememet dörzsölgetve, de lassan az ablakhoz lépdeltem, közben
testvérem, halkan nevetve a másik két ablak elől is elhúzta a sötétítőt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A kilátás egyszerűen gyönyörű volt.
Virágoskert húzódott alattunk, kis kikövezett utakkal, és szökőkutak sokasága.
Ámbár sajnos a virágok már nem voltak olyan impozánsak, hiszen lassan, de
biztosan beköszönt a tél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Ismerős helyre csöppentem, hiszen még ha
nem is láttam színpompásan a kertet, mégis tudtam, hogyan néz ki, aztán lassan
megfordultam és a szobában néztem körbe, ami szintén ismerős látványt nyújtott.
<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">- Volt egy sejtésem, hogy fel fogod ezeket
ismerni, látom az arcodon – állt mellém Danson. – Ez itt az őseink kastélya
volt, ami ma már a vadászok főhadiszállása. De előbb reggelizünk, aztán
elmondok neked mindent, amire kíváncsi vagy. Gyere! <o:p></o:p></span></div>
Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-41956294693945640152015-09-02T13:55:00.001-07:002015-09-02T13:55:24.913-07:0012. fejezet<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: 8.5pt;">Egy
hét telt el azóta, hogy a kertben jártam Mr. Grey-el. Azóta sem tértem vissza,
még gondolni sem akartam rá, pedig valami húzott oda. Úgy éreztem mennem kell,
vissza kell térnem, látnom kell újra a kutat, látni akartam Misakót.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Egyetlen
barátnőm nem tért vissza ebben az egy hétben az iskolába. Hiányzott és
féltettem. Ő ugyan nem volt benne a farkasos kutatásban, de attól féltem, talán
neki is baja esett. Próbáltam hívni, de sosem vette fel. Az sms-eimre sem
válaszolt. Aggódtam és magányos voltam. Meg akartam beszélni valakivel a
gondjaimat, el akartam mondani, hogy talán kezdek megőrülni, hogy valami nem
stimmel velem. De senkinek sem tudtam. Nicolas kórházban volt, még mindig
kómában feküdt. Misako ki tudja, merre jár. Más pedig nincs, akiben úgy érzem,
megbízhatok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
szabadidőm nagy részét vagy a szobámban, vagy a könyvtárban töltöttem, mint a
péntek estét is. Késő volt már, a könyvtárosnak azt mondtam egy dolgozatra
tanulok, így átadta nekem a kulcsot, hogy zárjak be, amint végeztem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Csend
volt, csupán a saját szívem és lélegzetem hallottam, miközben az olvasólámpába
bámultam. Már fájt tőle a szemem, de egyszerűen nem tudtam másra koncentrálni.
Könyvek sorakoztak előttem, mind történelmi, amiben kutattam családom
történetét, de nem találtam semmit. Mintha nem is léteztek volna. Az internet
sem nyújtott több információt számomra, így remény vesztve hajtottam a fejem az
egyik könyvre és fáradtan sóhajtottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
találtam reményt arra, hogy valaha is tisztán fogok látni. Gondolataim
visszavándoroltak Nicolas sms-ére, amit még a baleset előtt írt nekem. Furdalt
a kíváncsiság, vajon mit találhatott, mi lehetett az az igen fontos információ,
ami segíthette volna előre vinni a „nyomozást”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Dühös
voltam magamra, amiért olyan ostoba módom hagytam akkor lemerülni a telefonom.
Ha ez nem történt volna meg, talán Nicolas most itt ülhetne velem szemben,
ahogy a szünet előtt többször is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 8.5pt;">Annyira
jó lenne, ha itt lehetne, ha belém verne némi életet, ha újra mesélne nekem a
jövőjéről. Reméltem, hogy egyszer újra itt fog ülni, és kedves mosolyával fog </span><span style="font-size: 11.3333330154419px;">biztatni</span><span style="font-size: 8.5pt;">, hogy ne adjam fel, hogy kutassak, keressek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Az
előttem, üresen álló székre bámultam, fájós szemeimmel. Odaképzeltem a
szemüveges fiút is, aki elmerengve néz ki az ablakon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Mennyire
hiányzik…</span></div>
<a name='more'></a><o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nagyot
sóhajtva, erősen megdörzsöltem szemeimet, kinyújtóztattam elzsibbadt
végtagjaimat, majd lassan összeszedtem a könyveket, hogy visszavigyem mindet a
helyére. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Elég
késő volt már, mikor bezártam a könyvtár ajtaját, majd a megbeszélt helyre
rejtettem a kulcsot. Sehol sem volt már világítás, de én mégis jól tudtam az
utat a hálókörletig, így aggodalom nélkül pakolgattam a lábaimat egymásután. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Egy
pillanatra kinéztem a folyosó ablakán, majd éppen tovább akartam lépni, mikor
megláttam valami furcsát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
köd leszállt az iskola kertjére, de így is jól láttam azt a sötét alakot, aki
sietős léptekkel hagyta el a kastélyt, majd elindult egy irányba, de nem láttam
pontosan merre, mert elnyelte a köd. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Kíváncsiságomnak
nem tudtam ellent mondani. Lábaim azonnal futásnak eredtek. Le a lépcsőn, végig
a folyosón, majd kinyitva a hatalmas ajtót, már rohantam is arra, amerre az
árny eltűnt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Hevesen
dobogó szívem, nehéz lélegzetvételeim csaptak csak zajt, de nem érdekelt. Bárki
is volt az, aki ilyen későn elhagyta a kastélyt, az csakis egy farkas lehet. Ha
pedig igazam van, végre kérdőre vonhatom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Csak
az járt a fejembe, hogy végre letudjam ezt az egészet, hogy meglegyen a farkas,
hogy…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Hirtelen
torpantam meg, ahogy eszembe jutott, az üzenet, amit Nicolas kapott. A vérrel
írt fenyegetés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
biztos halálba rohanok azzal, ha most rögtön letámadom az idegent. Biztosan
könnyűszerrel megöl, majd aztán napokig kereshetik a hullámat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Ehhez
hasonló finom gondolatok furakodtak az elmémbe, miközben lassan megálltam, majd
fázósan összehúztam magam a sűrű ködben. Nem láttam az orrom hegyéig sem,
erősen vettem a levegőt és csak forogtam, hogy megtaláljam végre az utat, ami
visszavezet a kastélyba, vagy az ismeretlenhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
tudtam mihez kezdjek, ha tovább megyek az árny után, talán meghalok, de ha
vissza a kastélyba, biztosan nem lesz több ilyen alkalmam, hogy végre rájöjjek
az igazságra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Igazából
már azt sem tudtam, melyik irány merre vezet, így csak megindultam előre,
gondoltam, majd kilyukadok valahol. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Fáztam,
hiszen egy farmer és póló volt rajtam, a felsőm a szobámban volt. Nem gondoltam
volna, hogy késő éjjel kint fogok kószálni, így nem láttam értelmét magammal
vinni. Átkaroltam magam a két kezemmel, úgy haladtam előre. Próbáltam kivenni
valamilyen körvonalat, hátha megmutatja, merre lehetek. Végül gyorsan megkaptam
a választ. Egy fa törzse rajzolódott ki előttem, majd még egy és még egy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Az
erdő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Lassan,
halk léptekkel mentem közelebb az első fához, majd azt kikerülve, behatoltam a
sűrűbe. Ahogy haladtam beljebb, úgy kezdett oszlani a köd, csupán a föld felett
pár centire hömpölygött, akár egy ótvar horrorfilmben. Sosem szerettem azokat,
mert nem tudtak megijeszteni, most mégis végigszaladt a gerincemen a félelem.
Meg kell, mondjam, a valóságban igenis ijesztő egy ilyen hely.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Főleg,
ha nem hallasz semmit. Se állatok motozását, sem baglyokat, semmit. Mintha
minden zajt elnyelt volna a köd, a sötétség. Egész testemben remegtem mind a
hidegtől, mind a félelemtől. Nem tudtam melyik fa mögül ugorhatna elő egy
farkas. Ide vezetett az utam, ide kellett jönnöm jól tudom, mégis, lábaim
annyira vittek volna vissza a kastélyba, de nem akartam. Ha már eddig
eljutottam, megyek tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Éppen
léptem volna még egyet, mikor beszélgetés zaja ütötte meg a fülem. A beállt
csendben ez felért egy dobszólóval is. Persze, nem tudtam azonnal kivenni miről
folyhat a társalgás, ezért kíváncsian hegyezve a fülem, ügyelve, hogy hova
lépek, továbbmentem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Abban
már biztos voltam, hogy egy nő beszélt, majd ahogy még közelebb értem,
rájöttem, hogy ki is az. Hevesen dobogó szívemre szorítva a kezem, behúzódtam
egy fa mögé, hogy még véletlenül se vegyenek észre, közben a társalgókat
hallgattam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Nincs az ágyában, biztosan elaludt a könyvtárban – mondta egy nagy sóhajjal
Misako. – Szegény lány, biztosan össze van zavarodva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Csodálkozol? - szólt kicsit erélyesen Lionel, mire teljes testemben
megremegtem. Kíváncsian füleltem, hiszen elég furcsa, hogy ezek ketten idekint,
az éjszaka közepén találkozzanak. Legszívesebben már kérdőre is vontam volna
mindkettőt, de ahogy meghallottam Lionel sóhaját, le is mondtam erről. –
Megtudtál valamit?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Hosszas
csend állt be köztük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Biztos vagyok benne, hogy egykoron írt erről valamit Maya, de a naplójából
kitépték ezeket a lapokat. Kerestem rá értelmes magyarázatot, de semmi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Egy
szót sem értettem az egészből. Nem tudtam ki lehet ez a Maya, hogy Misakónak,
mit kéne tudnia, meg, úgy minden… teljes volt a sötétség. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Ez
arcomon is jól látszott, hiszen mindkét szemöldököm a magasba ugrott, de még
csak észre sem vettem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Nincs rá valami megoldás, hogy tudjuk, mi volt azokon a lapokon? Egyszerűen ki
téphette ki azokat? – Hallottam Lionel hangján, hogy egyre idegesebb. – Te vagy
a boszorkány, biztosan van valami hókuszpókuszod, amivel sikerülhet ezt
megtudni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
hallottaktól a szemeim azonnal kitágultak és a szívem még nagyobb iramot
produkált. Szinte alig kaptam levegőt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;"><i>Boszorkány?
Misako?</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Próbáltam
minél inkább lenyugtatni magam, hogy tovább hallgathassam, mit beszélnek, de
lassan olyan érzésem volt, hogy ennyi információ is túl sok volt számomra.
Féltem attól, amit hallhatok, de kíváncsiságom nem engedte, hogy másra
figyeljek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Az én erőm elenyésző Mayáéhoz képest. Sajnálom, de ebben nem tudok segíteni. –
Misako hangja most teljesen más volt, mint eddig bármikor. Túl komoly, túl
szilárd. Mintha teljesen megváltozott volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
pulzusom azonnal az egekig szökött, mikor meghallottam egy éles csattanást,
majd mintha az egyik fa törzse megrepedt volna. Ijedtem megugrottam, de egy
szót sem szóltam. Nem tudom, mi lehetett ez, de hasonlított ahhoz a hanghoz,
amikor én püföltem a fát. Bár ez jóval erősebb volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ella egyre jobban összeroppan, ki kell végre tálalnunk neki! – mondta idegesen
Lionel, amitől újra csak döbbenten meredtem magam elé. – Hiszen ő…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Erre még ne is gondolj! – vágott közbe Misako ingerülten, majd meghallottam a
lépteit is, de csupán kettőt lépett, majd megállt. – Bármennyire hasonlít rá,
bármennyire is szeretnéd, hogy ő legyen, Ella nem Elena.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Még
a levegő is belém szorult, úgy éreztem a föld forogni kezd, ahogy mindez
eljutott hozzám. Újra és újra hallottam Misako utolsó mondatát a fejemben, de
még át sem gondolhattam igazán, mikor Lionel dühösen szólalt meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
De hiszen a kiköpött mása, és ne mond nekem, hogy te nem vetted észre! – Újabb
léptek, de ezek már nehezebbek és sietősebbek voltak, majd gyorsan el is
haltak. – Emlékszik. Látom rajta, hogy emlékek törnek elő benne, ahányszor csak
a közelemben van, vagy egy olyan helyen, ami kedves volt számára. Ne mond azt
nekem, hogy nem látod rajta, mennyire kikészíti az a rengeteg érzelem. – Lionel
itt már szinte sziszegve ejtette ki a szavakat. – Tudok arról, amit Beninek
mondott és a bál estélyén nekem is elárulta, hogy szenved ezektől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Egyszerűen
nem hittem a fülemnek. Már semmiben sem voltam biztos, ami körülöttem folyik. A
gondolataim egyre kuszábbak voltak és éreztem, hogy a kétségbeesés körbeöleli a
mellkasomat. Nem értettem, hogy mi folyik itt, hogy miért van ez, hogy miért
kell ennek így lennie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Éreztem,
ahogy egy könnycsepp elhagyja a szemem, de arra sem voltam képes, hogy letöröljem.
Egyszerűen képtelen voltam megmozdulni. Csak néztem magam elé, mint aki
elvesztette minden érzékét. Egyedül a hallásom volt még igen éles, hogy ezzel
még jobban a nyomorba taszíthasson engem az a két ember, akik a fa mögött
beszéltek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ha ő nem Elena, akkor ezeket mivel tudod magyarázni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Újabb
csend állt be a beszélgetésükbe, miközben én a könnyeimet nyeltem, és néma
fohásszal kérleltem a mindenséget, hogy most rögtön vegye el tőlem az életem,
hogy ne kelljen ezt hallanom, hogy ne kelljen ebben a nyomorban élnem, ennek a
súlya alatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
hideg már nem csípte a bőröm, már nem éreztem semmit, csupán szívem erős
fájdalmát és könnyeimet, ahogy egymás után hagyják el a szemem. Menni akartam,
rohanni, elfutni innen. El az erdőből, az iskolából, haza akartam menni, hogy
elfelejthessem ezt az egészet, hogy visszatérjek a régi életembe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Lassan
feltekintettem a fák lombkoronájába, amit most a sötétség burkolt be. Nem
láttam át a sűrű ágak közt, nem láthattam a csillagokat, és emiatt lassan a
klausztrofóbia kerített hatalmába, még sem voltam képes egy csekély mozdulatra
sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Lionel – csendült fel Misako kedves hangja, amitől most inkább megremegtem,
minthogy megnyugtatott volna. – Bárki is legyen abban a testben, Elena, vagy
Ella, akkor is nagy veszélyben van. A farkasok bosszút esküdtek, és most, hogy
ő itt van, úgy hiszik, a vadászok is visszatérnek. Nincs idő a régi szerelmet
siratni, mikor egy emberélet forog kockán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Már
nem látszódott arcomon érzelem, csak könnyeim csorogtak, néha megremegtem és
csak néztem a sűrű lombkoronát. Hallottam mindent. Színtisztán hallottam, hogy
miről beszéltek, még sem éreztem már döbbenetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
láttam már értelmét menekülni, nem akartam semmit, csak ott állni, és nézni a sötétséget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Hallottam
a puha lépteket, ami pontosan az előttem húzódó ködből jött. Éreztem a belém
fúródó szempárt, ahogy engem néz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Mikor
ráemeltem a tekintetem, térdem megrogyott, és egy halk nyögéssel zuhantam
rájuk. Egyre homályosabban láttam a hófehér bundás, hatalmas farkast. De már
nem éreztem sem félelmet, sem örömöt, vagy bánatot, csak dühöt. Őrjítő dühöt
mindenki és minden iránt. Sikoltani akartam, törni, zúzni, de csak térdeltem,
és néztem a farkast, ahogy ő is engem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Egyik
kezemet lassan az arcomhoz emeltem, majd erősen letöröltem könnyeimet. A farkas
meg sem rezdült mozdulatomra, csak tovább bámult rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ó te jó ég, Ella! – kiáltott fel barátnőm, és azonnal mellettem termett. Erősen
átfogta a vállam, majd magához húzott. – Mit keresel te itt? – Kezei
végigtapogatták a karom, a hátam. – Hiszen te jég hideg vagy! Be kell vinnünk a
kastélyba!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Lassan
emeltem rá fátyolos tekintetem. Nem érdekelt, hogy mit mond, vagy tesz, most őt
néztem rendületlenül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Valami
meleg került a vállamra és immár több kéz próbált felállítani, ami könnyedén
sikerült is, végül Misako arca eltűnt, mintha fordult volna egyet a világ, majd
immár Lionelt nézhettem. Testének melege végigborzolta a testem minden
porcikáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Olyan, mint aki sokkot kapott volna – hallottam egy újabb hangot, amit most a
tanár úrhoz tudtam kötni. Ő is itt volt talán egész végig?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Biztosan hallott minket – szólalt meg komoran Lionel, amitől szinte megfagyott
a levegő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Időközben
észre sem vettem, hogy már a folyosókat rójuk, csak Lionelt néztem. Újra
megéreztem, mennyire fázok, és hallottam, ahogyan a fogaim összekoccannak.
Végre éreztem, hogy pislogok párat, mint aki kezd magához térni, de milyen kár.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Fejem
iszonyatosan fájt, a levegőt szaggatottan vettem, és másra sem tudtam gondolni,
mint ami az imént történt az erdőben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Mindent hallottam – szólaltam meg nagyon halkan. Nem igazán bírtam megszólalni,
és így is igen akadozva sikerült ezt elmondanom. Lionel egy pillanatra rám
nézett, szemeiből dühöt, csalódottságot tudtam kiolvasni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
szólt senki, én pedig nem tudtam újra megszólalni, csak hagytam, had vigyenek
egyenesen a Misakóval közös szobánkba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Hallottam,
ahogy a fürdőben megengedik a zuhanyt, majd Lionel leültetett az ágyra, levette
rólam azt a valamit, ami eddig próbált felmelegíteni, majd a cipőmet és a
zoknimat is lehúzta rólam, de tovább már nem ment. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Körbenéztem
a szobában, ahol Lionel mellett ott állt Mr. Grey is, aki engem figyelt árgus
szemekkel. Felötlött bennem egy gondolat, ami azon nyomban a számra
kívánkozott, így nem tartottam azt csukva, hagytam, hogy a hangok maguktól
hagyják el ajkaimat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Te voltál az – nyögtem nehezen. – Te voltál a farkas. – Nem kérdés volt
kijelentés, mire a szobában ismét teljes lett a csend, és Misako eltátott
szájjal nézett ki a fürdőből. Úgy tűnik ő volt az egyetlen, aki elég hamar
magához tudott térni, hiszen félrelökve a két hímet, elém csörtetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Figyelj rám, Ella! – megragadta az arcom és maga felé irányította, hogy rá
nézzek. – Ki vagy hűlve, fel kell melegítenünk a tested, aztán, ha rendbe
jöttél, mindent elmagyarázunk, rendben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Tekintete
aggodalmat sugárzott, ami apró mosolyt csalt az arcomra, de nem az örömtől.
Legszívesebben leordítottam volna, hogy hagyjon békén, hogy húzzon el innen,
hogy ne érjen hozzám, de csak megadóan bólintottam. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Én
is tudtam, hogy nincs minden rendben, ezért megadóan álltam fel, majd barátnőm
segítségével bementem a fürdőbe, ahol gyorsan levetkőztem, majd beállított a
zuhany alá. Figyeltem, ahogy lassan kilép, majd becsukja maga mögött az ajtót.
Eddig bírtam. Ahogyan kattant a nyelv, úgy rogytam össze a forró víz alatt és
zokogni kezdtem. <o:p></o:p></span></div>
Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-69309263864212919302015-08-23T11:04:00.002-07:002015-08-23T11:05:03.956-07:0011. fejezet<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Az
iskola folyosója most ridegnek és túl csendesnek tűnt. Nem is néztem a komor
falakra, csak haladtam előre, hogy végre beérjek szobámba. Sehol sem láttam
diákokat vagy tanárokat. A kinti eső zaja irritálta csendhez szokott füleimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
akartam mást, csak bemenni a szobámba, ledőlni az ágyamra és bámulni a plafont,
amíg csak magamhoz nem térek, vagy míg el nem nyel a sötétség. Erre vágytam.
Csak magányra, csendre és nyugalomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Újra
és újra felrémlett bennem álmom minden perce, amitől a hideg futkosott a
hátamon. Kezdtem úgy érezni, teljesen megőrülök ebben a tudatlanságban. A
fejemben cikázó kérdések minduntalan dübörögtek koponyám falán, hogy végre
kimondjam, hogy végre válaszra találjak. Nem tudtam, hol is kereshetném ezt a
választ. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Lionel,
Misako, Nicolas… Mind olyanok, akik olyan közel, mégis oly’ távol állnak
hozzám. Őket kell kérdeznem, tudom, de hogyan tehetném meg? Ki ne nézne
idiótának, ha ezek a kérdések kiszaladnak a számon? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
közös helyiségbe érve, ahonnan a két folyosó nyílt, egy nagy sóhajjal vettem
tudomásul, hogy itt sincs senki. Nem mintha bántam volna, inkább örültem, hogy
most senki sincs, aki megállítana, beszédre sarkallna, vagy bármi más. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Akaratlanul
is végig néztem a helyen. Minden ugyan olyan volt, mint két hete, mikor itt
hagytam. Pillantásom a kanapéra esett, oda, ahol Nocolas ült az álarcosbál
reggelén, miután láttam a farkasokat. Fájdalmas mosoly húzódott arcomon, ahogy
bőröndömet otthagyva, lassan odamentem a kanapéhoz, majd végigsimítottam a
kezem a támláján. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Egyszerűen
hihetetlen volt ez az egész. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
természetfeletti világ mindig csupán a fantáziámban élt, mindaddig, míg el nem
kezdődtek az álmaim. Eljöttem ebbe az iskolába, majd tessék, minden a feje
tetejére állt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Sanyargató
gondolataim közt egy hang ragadott ki, egy ismerős, kissé kérdő hang. Ijedten
kaptam irányába a tekintetem, ahol is megláttam Mr. Grey-t, ahogy engem bámul.
Kezében egy barna, bőrkötéses könyv volt. Egy szürke zakóban állt előttem, ami
most hanyagul begombolatlanul állt rajta, de az ing és a krém nyakkendő
tökéletes eleganciát sugárzott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Üdv, Mr. Grey – köszöntettem halkan, egy nagyot nyelve. Nem bírtam az ipsét,
mégis annyira jó volt most látni. Annyira örültem a felbukkanásának, pedig alig
öt perce még a magányért odaadtam volna a fél kezemet is. – Hogy telt a szünet?
– kérdeztem immár kissé felszabadultabban, ahogy odaléptem a bőröndöm mellé.
Apró mosoly játszott arcomon, ami most őszinteségtől sugárzott, mégis, tudtam,
hogy tekintetem elárulja minden fájdalmam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Ő
is hasonló mosollyal nézett rám, de lassan elkomorult és arca mintha egy
pillanatra szánakozó lett volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Én itt töltöttem a vakációt – mutatott körbe. – Bár a diákoknak vakáció, a
tanárok nem pihenhetnek – játékosan rám kacsintott, majd felmutatta a könyvet,
amit a kezében szorongatott. – Csak ezért ugrottam be ide, hátha kikapcsol pár
percre a szabadidőmben. – Egy kis történelem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Erre
nem igen tudtam mit mondani, csak bólintottam egy nagyot. Tekintetem egy
pillanatra elidőzött fiatalos arcán. Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon
honnan lehet tanári végzetsége ilyen fiatalon, de nem akartam pofátlan lenni,
így csak jelentőségteljesen rámutattam a bőröndömre, majd fogtam és elindultam
a lányok folyosója felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ella – szólt utánam a tanár, mire megtorpantam és visszanéztem. – Mutathatok
neked valami igazán érdekeset? – kérdezte egy sejtelmes mosollyal, amitől
éreztem, hogy egyik szemöldököm a magasba emelkedik és testemet körbeöleli a
szorongó kíváncsiság. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
szóltam, csak bólintottam. A bőröndömet a falhoz állítottam, majd visszaléptem
a férfihoz. Nem tartottam tőle, hogy ellopnák a cuccaim, hiszen ez mégis csak
egy bentlakásos iskola, ahol nem igen tudnák eltűntetni, ezért nyugodtan
lépkedtem a tanár mellett, aki széles mosollyal az arcán, csendben vezetett.</span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
szóltunk egy szót sem, míg észre nem vettem, hogy megtorpanunk egy hatalmas
ajtó előtt. Soha nem jártam még az iskola ezen területén, de most sem éreztem
úgy, hogy tilosban járnék, hiszen egy tanár volt velem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Biztosan tetszeni fog. – Hirtelen kaptam rá a tekintetem, de már nem tudtam
megnézni az arcát, mert nekitámaszkodott az ajtónak ami hangos, fülsiketítő
nyikorgással adta meg magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Hangjában
volt valami, ami hirtelen görcsös összehúzódást ért el gyomrom tájékán, és az
az előérzetem támadt, hogy talán nem kellene bemennem ebbe a terembe. Ám, ahogy
az ajtó kinyílt, édes virágillat csapta meg az orrom. Olyan kellemes volt, hogy
egy pillanatra lehunytam a szemeimet, majd mikor kinyitottam, Mr. Grey
nyújtotta felém jobbját, amit gondolkodás nélkül fogtam meg, majd bevezetett a
terembe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Egy
gyönyörű télikert képe rajzolódott ki előttem. Virágok sokasága színpompássá
tette ezt a helyet, még úgy is, hogy az üvegezett falakat ostromló esőcseppek
mögött a borult eget látni. Enyhén eltátott szájjal néztem körbe, lassan
lépkedve előre. Döbbeneten nem csak a kert gyönyörűsége miatt ült ki az
arcomra, hanem a hirtelen belém nyilalló tudattól, miszerint én már jártam itt.
Jártam ezeken a köveken, szagoltam ezeket a csodás virágokat és…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
férfire néztem, aki engem figyelt. Arcán még mindig ott volt a mosoly, amit
most képtelen voltam viszonozni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Újra
a kertet csodáltam, majd önkéntelenül indultak meg a lábaim egy irányba.
Hallottam valamit, ami nem a kinti esőt jelentette. Éreztem, hogy egész
testemben megremegtem és néma fohászhoz kezdek, de úgy tűnt mindhiába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Ahogy
haladtam a virágok közt, hirtelen a szemem elé tárult egy hatalmas szökőkút is.
Tudtam, hogy ott lesz, tudtam, hogy már jártam itt. De mikor? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Odamentem
a még működő, gyönyörű alkotáshoz, majd le sem véve róla a tekintetem,
körbejártam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Két
farkas és két nő volt rajta. A farkasok, vicsorogva tekintettek föl a két nőre,
amelyikből az egyik térdre rogyva az arcát tenyereibe temette, míg a másik,
mintha éppen feláldozná magát, egyenes háttal, kitárt karokkal várt valamire.
Az ő karjaiból folyt alá a víz, ahol is egy gyönyörűen megmunkált
virágdíszítésű kút állt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Szívem
heves zakatolásba kezdett, szinte alig kaptam levegőt, ahogy lassan
megérintettem a kőcsodát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ismered az iskola épületének történetét, Ella? – kérdezte a tanár egyenesen a
kút túloldaláról. Én megszólalni sem tudtam a hirtelen rám törő érzésektől, így
csak megráztam a fejem, miközben le sem vettem a tekintetem a farkasokról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;"> - Ezt a kastélyt, az őseim építették még
ajándékba – kezdett bele a mesélésbe, miközben ő is a kutat nézte. Nekem muszáj
volt immár rá néznem hiszen, szavait hallva, újra kíváncsiság tört rám és egy
olyan furcsa érzés, amit nem tudtam a helyére tenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Az ősei? Ajándékba? – kérdeztem értetlenül, ahogy lassan megkerültem a kutat és
megálltam mellette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Igen, az őseim befolyásosak voltak, sokat megengedhettek maguknak abban az
időben – bólintott egy mosollyal. – Nászajándéknak szánták egy szintén előkelő
hölgynek és a család örökösének. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
is tudom miért, de egyre sűrűbben kapkodtam levegő után, ahogy elkezdtem
értelmezni a hallottakat, ahogyan kezdett összeállni bennem a kép. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Azt mondják, gyönyörű lány volt. Okos, de kicsit akaratos – itt rám nézett egy
pillanatra, majd vissza a kútra. – Ezt a kutat az örökös csináltatta az után,
hogy a lány elárulta. – Arcán egy pillanat erejéig átsuhant egy árny, amitől
egy pillanatra megállni látszott a szívem is. Akaratlanul léptem egyet hátra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Elárulta? – nyögtem értetlenül. Nem tudtam, hogy mi ez az egész, mi közöm nekem
ehhez az egészhez, de olyannyira menekülni akartam már. Nem érdekelt a mese
vége, nem akartam hallani, nem akartam többet tudni, csak menni. Elmenni innen
és soha többet vissza se nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
A lány szerelmes lett, de nem a neki szánt férfiba, pedig ő szívből szerette,
és bármit megadott volna neki. – Ellépett a kúttól, egyenesen hozzám, majd
belenézett a szemeimbe. Én meg sem tudtam mozdulni, csak néztem őt. Döbbenten,
fájdalmasan és egyszerűen hitetlenül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Komor
ábrázata egy pillanat leforgása alatt visszaváltott könnyed, mosolygóssá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
De ez csupán mese – vonta meg a vállát, és szélesen elmosolyodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Mintha
mázsás kő gördült volna le a szívemről, ahogy ezt megláttam. Lassan kezdtem
megnyugodni, de tudtam, hogy ez a mese, igenis kapcsolódik az álmaimhoz, ami
még mindig nem hagyott egy csepp nyugtot sem. De érdekelt a történet, mindent
tudni akartam róla, ezért közelebb léptem a kúthoz és lassan belemerítettem a
tenyerem jéghideg vizébe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Ki a másik lány, és a farkasok? – mutattam a kifaragott testekre. – Mi történt
a mesében? – Kérdeztem szinte gyermeteg kíváncsisággal, ahogy a férfira néztem.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Ő
csak szelíd, kedves mosollyal nézett vissza rám, de pillantásától úgy éreztem
egész testem felforrósodik, és arcom elvörösödik, ezért inkább elfordítottam a
fejem, és ismét a vízzel foglalkoztam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
A történet szerint, a fiatalabb testvér elrabolta a lány szívét, miközben
fivére is mély szerelemmel szerette őt. – Újra felnéztem a férfira, kissé
furcsának hatott a története. Olyan szappanopera végkimenetűnek tetszett. Ahogy
ezt meglátta rajtam, hangos nevetésbe kezdett. – Tudom, mit gondolsz, hogy ez
elég nyálas, és a mai „mindenki szerelemes mindenkibe” filmekhez hasonlít. –
Széles mosollyal bólintottam. – De mint már mondtam, ez is csupán egy mese.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Gondolom a fivérek örök haragot esküdtek, majd bosszút álltak a másikon a
lányért – mondtam a szokásos sztorit, amin újra felnevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Igen, valahogy így történhetett. – Ahogy lassan elakadt a nevetése, odalépett
hozzám, és újra a kutat nézte. – Beszéltek egy boszorkányról is, aki segített
valamelyik testvér bosszújában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Boszorkány? – néztem rá értetlenül. Persze, tudtam mi az, csak azt nem, hogyan
kerül ide.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Akkoriban bármit, amit nem tudtak megmagyarázni boszorkányságnak fogtak fel.
Úgy tartják, ez a boszorkány örök kárhozatra ítélte azokat, akik a szerelem
nevében ilyen ocsmányságokat követtek el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Megdöbbenve
néztem fel a faragványra. Kezdtem még jobban összezavarodni, hiszen ez a
történet minden volt, csak nem kiút zavaros gondolataim közül. Még inkább
összezavart. Elég sok volt az egybeesés az álmaim és a történet közt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Már
éppen a következő kérdést akartam feltenni, a farkasokról, hiszen róluk még nem
esett szó, mikor is hangos torokköszörülés belém fojtotta a feltörekvő
szavakat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Mikor
megláttam az alig pár méterre tőlünk álló Lionelt, aki érdeklődve figyelt
minket, szívem azonnal heves ütemre váltott, és mindkét kezem megremegett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Azonnal
eszembe jutottak a kórházban történtek, és féltem, hogy talán itt is rá akarok
támadni. A fejem zúgni kezdett, a torkom kiszáradt. Újra képek törtek elő
bennem, de olyan gyorsan, hogy történt az egész, hogy fel sem tudtam fogni, mi
lehetett rajtuk. Csupán egyetlen pislogásnyi időre rémlettek fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Megszédültem,
és mellkasomban valami távozni készült. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Szinte
őrjöngött bennem valami miközben csendben álltam, és néztem Lionelt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Most mennem kell – mondtam Mr. Grey-nek, aztán gyors léptekkel elhaladva Lionel
mellett, indultam ki, de megtorpantam. Nem értettem, hogy mi van velem. Testem
akaratomnak ellentmondva cselekedett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Lassan
megfordultam, mire az állam leesett a látványtól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">A
borult esőcseppek helyett, a nap tűző sugarai áramlottak be az üvegfalakon
egyszerűen mesebeli képet alkotva ezzel az egész helynek. A színpompás virágok
közt ott állt a szökőkút, de a két férfit nem láttam sehol. Mintha egy
szempillantás alatt eltűntek volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Halk
énekhang csendült fel a kút túloldaláról, ahol is megláttam egy árnyat. A
szívem azon nyomban a torkomba ugrott, ezzel megfosztva engem az éltetető
levegőtől. Kezeim megremegtek, majd a lábaim maguktól vittek vissza a kúthoz.
Lassan megkerültem és egy furcsa ruhába öltözött lányt vettem észre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Misako…
már megint.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Meg
akartam szólalni, mondani valamit, de nem tudtam. Egyszerűen képtelen voltam
hangot kiadni. Nyitottam a szám, de minduntalan csak tátogtam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
A holdfényben sokkal szebb, már többször mondtam neked, hogy nézd meg – mondta
a lány, mikor abbahagyta a dúdolást és felnézett rám. Én újra nyitottam a szám,
de abban a pillanatban kilépett mögülem Lionel, ugyan olyan régies ruhákban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Nem érdekel a kert, tudod, miért vagyok itt – mondta színtelen hangon. – Hozd
őt vissza!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Nem
vettek észre, mintha ott sem lettem volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;"><i>Ez
egy újabb álom lehet?</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Te is tudod, hogy nem tehetem – állt fel egyetlen barátnőm. – Meg, ha tehetném
is, miért lennék olyan ostoba, hogy visszahozzam a szerelmed? Hiszen elárult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Szemeim
elkerekedtek barátnőm gúnyos mosolyát látva. Mint akinek ínyére van, hogy
Lionel ilyen… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Ránéztem
a feketehajúra, akinek szeméből csak úgy sütött a fájdalom, a düh, a harag a
szenvedés. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
Örökké élhetsz ezen a földön, találhatsz még számtalan nőt, aki elnyerheti
szíved.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">-
De egyik sem lesz ő – morrant fel Lionel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Sosem
láttam még ilyennek, és ez az, ami még jobban elképesztett. Látszott rajta a
mérhetetlen fájdalom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Aztán
a kép hirtelen szakadt meg, és én újra a két testvér előtt álltam, akik engem
néztek aggódó tekintettel. Pislogtam egy párat, majd értetlenül néztem körbe.
Minden visszatért a régi kerékvágásba. Újra eső áztatta az üvegeket, a napnak
nyoma sem volt, ahogy barátnőmnek sem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Újra
a testvérekre néztem, majd biccentettem, és elhagytam a kertet. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 8.5pt;">Egyetlen
emberrel akartam most beszélni, az pedig Misako.<o:p></o:p></span></div>
Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-36414596389853814332015-08-15T15:29:00.000-07:002015-08-15T15:49:42.394-07:0010. fejezet<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><i>Hupszi, feltöltéskor sikerült először a 11. részt feltennem, amit csak kicsit később vettem észre XD De ez lenne át a 10. fejezet!</i></span></span></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Hogy hogyan kerültem a szorosan körém fonódó, erős karokba? Hogyan érezhettem elviselhetetlen fájdalmat a mellkasomba?</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Nem tudom.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Nem hallottam semmit, nem láttam, csak éreztem. Éreztem a fájdalmat, a kétségbeesést, a gyűlöletet.</span></span><br />
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><i>Miért tart ilyen szorosan? Miért nem szólal meg? Miért nem taszít el magától?</i> </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">– Meg akartalak ölni – nyögtem szorosan a mellkasába rejtve az arcom. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Megéreztem, hogy egyik karja végigszalad az enyémen, egészen a tenyeremig, amiben görcsösen szorongattam a szikét. Ujjaim elernyedtek amint bőre érintette az enyémet, és a fém hangos csilingeléssel ért földet.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Bántotta a fülem, de nem akartam tenni ellene. Még meg sem közelítette azt a szintet, amit igazából érezni akartam. Rosszat tettem, ezért büntetés járna, de ehelyett csak ölelt. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Bántani akartam nem egyszer. De nem szólt egy szót sem. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Miért? </span></span><br />
<i style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: 11.3333330154419px;">Miért ölel még mindig, hiszen annyiszor akartam a vesztét?</i><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: 11.3333330154419px;"> </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Miért teszed ezt? - kérdeztem egyre elszoruló torokkal, de még mindig nem néztem rá. - Mondj valamit! - kérleltem.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Tudom, hogy nem tennéd meg – mondta semleges hangon.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Talán csak ez kellett nekem. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Kirántottam magam az ölelésből, és tettem két lépést hátra. A látásom és hallásom azonnal kitisztult.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Emberek sokasága állt minket körbe. Döbbent pillantásuk minden egyes mozdulatomat figyelték. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Én mégiscsak egyetlen egy sötét szempárt figyeltem. Ki akartam olvasni minden érzését, minden gondolatát, de az ében pár, csak ürességtől csillogtak. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><i>Miért gyűlöllek? Miért fáj, ha a közelemben vagy? Miért ver hevesebben a szívem, ha hallom a hangod?</i></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Ezek a kérdések csüngtek ajkaimon, de nem tudtam kinyögni őket. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Próbáltam lerázni magamról az előbbi eset hatását, de egyelőre, csak azon járt az agyam, hogy miért van itt, hogy mi ez az egész furcsa dolog ami körülötte folyik.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Pedig az lett volna a legkisebb gondom, hiszen Nicolas a halállal küzdött nem is olyan messze tőlem. Én meg farkasszemet néztem Lionellel. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Ella! – szólalt meg Lionel, és tett felém egy lépést.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Nekem muszáj volt megállítanom.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Miért vagy itt? - kérdeztem kissé ingerülten.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Nem akartam, hogy két lépésnél közelebb kerüljön hozzám, mert így is nehéz volt legyűrni magamban a kényszert, hogy ott helyben vágjam el a torkát. Féltem magamtól. Ha közelemben van, már nem tudok magamon uralkodni. Egyszer le akarom teperni, aztán meg megölni.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Ki érti ezt? </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Én egyáltalán nem, és kezdett belőle nagyon elegem lenni. Attól az estétől fogva, hogy kint álltunk a temetőben, azok a furcsa érzések felerősödtek, és már nem tudom úgy legyűrni, mint azelőtt. </span></span><br />
<a name='more'></a><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Látszólag nem állt szándékában válaszolni. Vagyis felmutatta jobb kezét, ami be volt kötve. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Hirtelen az aggodalom érzése ütközött ki arcomra, de gyorsan elnyomta a bennem lappangó gyűlölet, mintha csak meg akarná gátolni, hogy bármi mást is érezhessek iránta.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Oda akartam menni, megnézni a kezét, megkérdezni, hogy van, mikor szerezte, mit csinált, de nem bírtam. A bennem tomboló, hisztériázó, különös érzelmek nem engedték. Visszatartottak attól, hogy közel kerüljek hozzá. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Pedig én akartam. De még mennyire. Meg akartam ismerni Lionel igazi arcát. Tudni akartam, hogy mit súgnának azok a fekete szemek, mikor lekerül a maszk. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Egy szempillantás alatt tértek magukhoz az emberek, mikor meglátták, hogy itt már nem történik semmi különös. Riadtan kaptam el a tekintetem Lioneléről, hogy aztán körbenézzek az újra nyüzsgő tömegen. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Mikor visszanéztem, már sehol nem volt. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Fogalmam sincs, hogy mikor aludhattam el Nicolas ágya mellett ücsörögve. Bátyámat és dadusomat elküldtem, hogy vegyenek ki egy szobát egy közeli hotelban, mert eldöntöttem, hogy nem mozdulok Nicolas közeléből. Féltem, hogy talán akkor tér magához, mikor nem vagyok ott. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Hinni akartam benne, hogy túl fogja élni, hogy bármelyik percben magához térhet, hogy újra mosolyogni fog rám. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Halk motozásra tértem magamhoz. Fátyolos tekintettemmel körbekémleltem a szobában, ahol is egy nővér, Nicolas ágya mellett a műszereket nézegette, kezében egy lapot szorongatva.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Hát felébredt? - kérdezte a nő, aki igen fiatalnak tűnt, bár mosolyától, apró szarkalábak jelentek meg barna szemei sarkában. - Nagyon kedves öntől, hogy itt van vele, de lassan ideje lenne hazamenni. Már nagyon késő van. - Őszinte sajnálat csendült a hangjában, én még sem törődtem bele abba, hogy ki akar rakni innen.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Nem mehetek – mondtam kissé álmatag hangon, de még így is érezhető volt felháborodásom. - Mi lesz, ha felébred? Itt kell lennem vele.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Sajnálom, de látogató nem tartózkodhat tovább itt. Már így is egy órával túllépte a megengedett időt. - Hallható volt a hangján, hogy kezdi elveszteni a türelmét, és hát így is egy óra haladékot kaptam, szóval akkor nem volt már más választásom.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">A nővérke megnyugtatott, hogy amint lesz valami változás, azonnal hívnak, csak adjam le a portán a telefonszámomat. Kifelé menet így is tettem, majd tárcsáztam bátyám mobilját, hogy elkérjem a hotel címét.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Azt mondtam neki, hogy taxival megyek, de igazából friss levegőre vágytam, hogy gondolkozhassak. Lassú léptekkel haladtam előre, cipőm orrát bámulva. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. Nicolas a kórházban fekszik, a halálán van, én meg itt toporzékolok, mint egy magatehetetlen kislány. Na és Lionel? Ő, hogy kerülhetett ide? Nem ebben a városban lakik, sőt, azt hittem messze innen. Miért volt mégis itt? Vajon mi történhetett a kezével? </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Kérdések melyre tudom, hogy nem kapok választ, talán soha. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Felnéztem a csillagokkal teletűzdelt égre miközben megálltam. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><i>Vajon mi lesz, ha nem ébred fel? Mit fogok akkor tenni, ha nem beszélhetek vele többet, ha nem láthatom zöld szemeit? - Nem, ilyenre gondolnom sem szabad!</i></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Mégsem tudtam gátat szabni a rossz gondolatoknak. Szinte özönlöttek a fejembe, ezzel minél jobban elszorítva a szívemet. Újra láttam magam előtt Nicolas apukát, aki a gyerekeinek meséli a farkasok történetét, és ahogy a szerető felesége elnéző mosollyal figyeli őket. De a kép hamar elillant, és barátom bekötözött teste jelent meg. Hideg borzongás futott rajtam végig, próbáltam nem a szörnyűségekre gondolni. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">De azt tudtam, már akkor eldöntöttem, bármi legyen is a közeljövőben, meg kell oldanom az ügyet, akár egyedül. Ha másért nem, Nicolasért mindenképpen a végére kell járnom, kerüljön amibe kerül.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Nicolas nem tért magához napokkal később sem. Sajnos nem tudtunk huzamosabb ideig ott lenni, hiszen kezdődött újra a suli, amit nem hanyagolhatok el. Legalábbis bátyám, dadám és főként apám szerint nem. Bár ők nem is érthetik, hogy mi van köztem és Nicolas között. Ők csupán csak azt látják, hogy barátok vagyunk, vagy talán még többet is képzelnek a háttérbe, nem tudom. Ők nem tudhatják, hogy van egy közös titkunk és célunk. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">A limuzinban kezdett kicsit fülledni a levegő, de nem húztam le az ablakot, lévén, hogy éppen a homlokomat támasztottam neki. Nem zavart, hogy a kocsi zötykölődése miatt, állandóan koccan az üvegen, hiszen eléggé elmélyültem a gondolataimban.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Amint hazajöttünk a kórházból, végre megnéztem az archívumot. Sok, érdekes dolgot találtam, mint például egy iratot, vagyis egy házassági nyilatkozat másolatát, ami úgy több száz éves már. Nem tudtam kivenni pontosan mennyi is lehet, mert megkopott már rajta a tinta. Ám nem is az a lényeg, hanem a nevek. Azoké, akik házasodtak. William Grey és Elena Medison. Ahogy olvastam a papírt, nagyon furcsán éreztem magam. Ismeretlen volt, mégis ismerős. Ahogy az aláírásokat vettem figyelembe, nem láttam semmi különöset, ha nem vesszük azt, hogy William aláírása teljesen lekopott. Vagyis, mintha lekaparták volna. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Ezen kívül semmi mást nem találtam, ami segíthetett volna a nyomozásban. Nicolas azt írta az sms-ben, hogy ő talált valamit. Vajon mi lehet az?</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Csak egy pillanatra hunytam le a szemem, hogy aztán egy sóhajt követően újra kinyithassam. Ám, ami fogadott, az döbbenetes volt. A kocsi állt, én még mindig benne ültem, de sem Luce, sem pedig a bátyám nem volt sehol. Odakint szakadt az eső, és a fülledt levegő helyett friss, hideg szél fújt be a kocsiba.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Döbbenten, enyhén eltátott szájjal néztem körbe, miközben mellkasomat lassan feszíteni kezdte a félelem. Nem értettem, hogy mi történhetett.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Tekintetem újra és újra körbejárt a limuzin belsejében, de senkit nem láttam. Az elektromos készülékek nem működtek, és minden ablak olyan párás volt, hogy nem láttam ki, csupán az eső erős kopogását hallottam. De minden ablak fel volt húzva, mégis éreztem a beáramló hideget.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">A távolból harang zúgott fel, amitől majdnem felsikoltottam. Néztem egy darabig magam mellett az ajtót, próbáltam kivenni, mi lehet az mögött, de a pára és a sűrű eső, nem engedett átlátni. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Végül, egy hatalmasat nyelve, remegő kézzel kinyitottam, de mintha abban a pillanatban elállt volna az eső. Kimásztam a kocsiból, majd döbbenten néztem körbe. Az iskola előtt álltunk, de minden olyan más volt. Olyan tiszta, békés és lehetetlenül csendes. Sehogy egy diák, sehol egy tanár, csupán Lovak, hintók és ismeretlen, régies ruhába öltözött emberek. A hidegnek nyoma sem volt, a nap hét ágra sütött. Láttam arcokat, akik felém fordulnak, mosolyognak, biccentenek, vagy enyhén meghajolnak. Nem értettem, hogy mi történik, hiszen az előbb még a limuzinban voltam, Nickolason gondolkoztam, most meg…</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Miss Medison – hirtelen kaptam a hang irányába a tekintetem. Ismerős volt és mikor megláttam egyetlen barátnőmet, szélesen elmosolyodtam.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Misako, mi ez az egész? – kérdeztem kissé félénken, de azért még mindig mosolyogtam. Barátnőm a kérdésemre megtorpant, majd kíváncsian fürkészni kezdte az arcom. – Most mi van?</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Minden rendben veled? – kérdezte, majd könnyedén belekarolt a kezembe és lassan elindultunk az iskola felé. Akik mellett elhaladtunk, mind köszöntöttek kedves mosollyal. – A szobádat előkészítettem az érkezésedre, a vőlegényed hamarosan megérkezik az öccsével. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Csak bólogattam, és bámultam ezt a sok, furcsa embert. Lassan úgy éreztem kezdek bedilizni. Persze, hogy első gondolatom az volt, hogy Misako és a többiek csak valami ostoba átverést terveznek ellenem. De az picit furcsa volt, hogy minden diák, minden tanár, minden felnőtt benne lenne, majd végre eljutottak hozzám szavai értelme. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- A vőlegényem? - hirtelen torpantam meg és rántottam ki a kezem Misakóéból. – Mégis, mi ez az egész? Miért vagy így felöltözve, és mindenki más is? Hol vannak a diákok, a tanárok? </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Kezdtem nagyon rosszul érezni magam. Nem értettem semmit, és ami a legrosszabb, hogy Misako olyan fejet vágott, mintha egy bolonddal állna szemben. Lépett felém egy lépést, de azonnal megtorpant és lehajtotta a fejét. Nem értettem, hogy mi a baja, mígnem egy újabb ismerős hang csendült fel, pontosan mögöttem.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Szóval, visszatértél – mély, borzongató hang volt, amitől mindenemen végigfutotta hideg, mégis jóleső borzongást váltott ki belőlem. Lassan megfordultam és egyenesen azokba a sötét szemekbe pillantottam, amik most mások voltak. Olyan érzelmeket sugalltak, amik egyszerre voltak gyönyörűségesek és félelmetesek. Végül elmosolyodott, majd lassan lehajolt és egy lágy csókot lehet az ajkaimra. Annyira jó érzéssel töltött el, hogy azonnal viszonozni akartam, de csak ijedten eltávolodtam tőle.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Mit csinálsz? – kérdeztem egyre vörösödő arccal, majd Misakóra néztem, aki még mind lehajtott fejjel állt mellettünk. Teljesen össze voltam zavarodva. Nem értettem semmit és egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy Lionel, csak úgy megcsókolt. – Nektek mind elment az eszetek?</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">- Minden rendben? – nézett rám értetlenül Lionel, majd megragadta az egyik kézfejem, amit az övébe zárt. Hirtelen jöttem rá, hogy nem érzem olyan intenzíven azt az ellenállhatatlan vágyat és késztetést, hogy ott helyben leteperjem. Inkább csak félénk izgatottság keletkezett mellkasomban, ahogy bőre az enyémhez ért. Tényleg nem értettem már semmit.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Aztán a távolból ismerős hang csendült fel, egyenesen engem szólongatva. Összehúztam szemhéjaim és próbáltam kivenni, merről jöhet a hang. Lionel még mindig engem nézett egyre aggodalmasabb tekintettel. A kezem az övében feküdt, de már nem rá koncentráltam, hanem a hangra, ami egyfolytában a nevemet ismételgette.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Végül egy rántást éreztem a vállam felől és szemem azonnal felnyílt. Újra a kocsiban ültem, mellettem Luce, közvetlen előttem pedig a bátyám. Ő ébreszthetett fel. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;">Ahogy magamhoz tértem, azonnal kinéztem az ablakon. Odakint borult idő volt, de eső nem esett, és a kocsiban érzett fülledtség, egy szempillantás alatt elért. </span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 11.3333330154419px;"><i>Mégis mi volt ez az egész?</i></span></span><br />
<div>
<br /></div>
</div>
Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-33356662302507961442015-08-05T08:01:00.000-07:002015-08-05T08:01:12.331-07:009. fejezetÉreztem a testemben szétáramló kétségbeesést, miközben jobb kezemet fenntartva a képernyőt bámultam. Már-már úgy tűnt, hogy dermedt állapotomból, semmi nem tud visszahúzni, amíg meg nem hallottam a híradós nő következő mondatát:<br />
- A tűzben mindenki életét vesztette, kivéve a tizennyolc éves Nicolas Toht. Súlyos égési sérülésekkel szállították a kórházba. Senki nem tudja, hogy mi okból gyulladhatott ki a kúria. A rendőrök és a tűzoltók tanácstalanok.<br />
- Te szent ég! - suttogtam magam elé.<br />
- Ella – hallottam bátyám aggódó hangját, valahonnan a közelemből.<br />
Lassan ráemeltem fátyolos tekintetem. Nem bírtam beszélni, alig mozdult a testem. Megbénított a kétségbeesés. Rohanni akartam, futni, hogy láthassam a barátomat, de nem bírtam megmozdulni. A mellkasom feszült, torkomban megjelent a jól ismert gombóc.<br />
Lábaim remegtek, mintha csak azok is maradásra akartak volna bírni. Elmém őrjöngött, hogy térjek magamhoz, hogy azonnal induljak, szívem hevesen kalapált. Nem hallottam semmi mást.<br />
<br />
Az idő rohamosan fogyott, ahogy lassan kezdtem magamhoz térni, ezzel a szorongató kétségbeesés még erősebben tőrt rám. Hangokat hallottam magam körül, mozgásokat láttam, de nem tudtam kivenni őket, amíg valaki elém nem állt.<br />
- Ella! – Aggodalmas, aranysárga szempár szegeződött rám. Vállaim elnehezültek, mikor két kéz érintette azokat. - Gyere, menjünk!<br />
Az egyik kéz átkarolta a vállam, és segített, hogy végre megmozduljak.<br />
Kezdtem magamhoz térni. Látásom, hallásom kitisztult, és már én irányítottam a testem. Ezen felbuzdulva megpróbáltam megszólalni.<br />
- Oda... - suttogtam nagy nehezen, közben bátyámra néztem, aki gyorsan közbevágott.<br />
- Tudom – bólintott, aztán kitárta előttem a bejárati ajtót. - Már indulhatunk is.<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
Amíg előkészítették a járművet, addig Luce és Danson hol engem figyeltek, hol a részleteket beszélték meg. Sajnos az útra, vagy másfél órát számoltak. Felhívták a kórházat, hogy Nicolas melyik teremben fekszik, mikor tudjuk meglátogatni. Tudtam, hogy bátyám nem mondott el nekem mindent az állapota felől, amitől még jobban kétségbeestem.<br />
Valamilyen szinten megnyugtatott a tudat, hogy életben van, de rettegtem attól a pillanattól, amikor meglátom.<br />
<i>Milyen lesz? Szomorú? Biztosan. Tudok majd vele beszélni? Vagy úgy megégett, hogy a sok fájdalomcsillapítótól alszik?</i> - Nagyon szerettem volna tudni a válaszokat, de sajnos még el sem indultunk.<br />
Türelmetlenül dobbantottam a lábammal a limuzin mellett, ami éppen akkor parkolt le. Bátyám és dadám, egyből rám néztek, aztán egy szó nélkül mindannyian beültünk a kocsiba.<br />
<br />
Talán egy tíz perce mehettünk, mikor megszólalt a telefonom, amit kedves bátyám rakott össze nekem. Olyan gyorsan kaptam ki a zsebemből, hogy majdnem kirepült a lehúzott ablakon. Morogtam valamit az orrom alatt, és a kijelzőre néztem. Misako.<br />
- Szia – köszöntem a telefonba.<br />
- Te jó ég! - sikoltott a vonal túlsó felén barátnőm. - Most hallottam a hírt. Már úton vagyunk a kórházba. Te jól vagy, nem esett bajod? Tudsz valamit Nicolasról, vagy a kúriáról? Az anyja jól van?<br />
Hirtelen hadarta el az összes kérdését, amiből alig értettem valamit, de szerencsére, nagy levegőt kellett vennie.<br />
- Várj már! - szóltam rá. - Én sem tudok sokat. Mi is éppen oda tartunk. Én jól vagyok. A többit meg majd a kórházban megbeszéljük.<br />
Nem akartam kimondani a szörnyű igazságot. Tudom, hogy mindenki bennéget, kivéve Nicolast. Meghalt mindenki. A cselédek, az édesanyja. Vajon ő tudja?<br />
- Figyelj, Ella – mondta kicsit halkabban, de feszülten Misako. - Te is tudod, hogy mi történt az apjával? Nem lehet...<br />
- Nem – vágtam rá azonnal. Túl heves voltam, mert most Luce és Danson is kérdőn nézett rám. - Tudom, hogy mi történt vele, de biztosan van erre valami más magyarázat. Kigyulladt a kúria. Ennyi. Lehet, hogy csak valamelyik biztosíték, vagy ilyesmi okozta a tüzet.<br />
- Ha te mondod... - sóhajtotta Misako. - Hamarosan találkozunk. Szia! - kinyomta a telefont.<br />
Ölembe ejtettem a készüléket, és kibámultam az ablakon.<br />
<br />
Igen, én is gondoltam rá, hogy ez talán az átok miatt van, de nem akartam elhinni. Hihetetlen, hogy valaki az iskolából, ártatlan embereket öljön. Mi értelme lenne annak, hogy Nicolast életben hagyja, de mindenki mást, akik nem is sejtettek semmit, megöljön. Túl sok lenne figyelmeztetésnek. Ennyi erővel barátommal is végezhetett volna, hacsak...<br />
Hirtelen hideg borzongás futott végig a gerincemen, szemeim elkerekedtek és levettem tekintetem a tájról.<br />
<i>Nekem szólna a figyelmeztetés? Ha tovább kutatok, akkor valószínűleg nem csak nekem lesz végem, hanem a családomnak is?</i><br />
Ránéztem Luce-ra, aki aggodalmasa nézett vissza rám. Aztán Dansonra. Mobilját nyomkodta bőszen, de néha-néha felpillantott.<br />
<i>Mit tennék, ha ők már nem lennének? Mihez kezdenék a tudattal, hogy miattam haltak meg? Az én átkozott kíváncsiságom miatt? Abba kell hagynunk a kutatást. Muszáj. Ez már nem játék.</i><br />
<br />
Semmi mást nem csináltam az út hátralevő részén, csak az ujjaimat tördeltem és a számat harapdáltam. Iszonyatosan féltem az egyre közelgő találkozástól, mégis aggodalmam inkább egyre jobban siettetett. Nem akartam gondolkozni, mert egyfolytában az az átkozott átok járt a fejemben. Viaskodtam önmagammal. Egyik felem azt súgta, hogy ne hagyjam abba, folytassam a kutatást. A másik, hogy igenis, be kell fejeznem, különben nem lesz jó vége a dolognak. Barátom, már így is elveszített mindent emiatt, én nem szeretném ugyan ezt átélni.<br />
<br />
Egész testemben remegtem és szívem úgy kalapált, hogy azt hittem mindjárt kiugrik mellkasomból, mikor végre leparkoltunk a kórház előtt. Gyorsan kuszáltunk a járműből, aztán elindultunk befelé.<br />
- Kész vagy? - nézett rám bátyám, mikor megálltunk a bejáratnál. Válaszolni nem tudtam, ezért csak bólintottam.<br />
<br />
Odabenn hatalmas volt a nyüzsgés. Látogatók, ápolók, orvosok sürögtek. Nem kellett volna meglepődnöm, hiszen az intenzív osztályra küldtek minket. Esélyünk sem volt megkérdezni, hogy merre találjuk barátomat, ezért magánakcióba kezdtem. Amint alkalmam nyílt, eltűntem Dansonék mellől, hogy megkeressem Nicolast.<br />
Ahogy haladtam a folyosón, fülem zúgni kezdett, mellkasom feszült és remegésem még erősebb lett. Mindenféleképpen látni akartam, megtudni, hogy van, de mellette féltem is. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Szörnyű képek jelentek meg előttem, amiktől még szédülni is kezdtem. Éreztem, hogy arcomból eltűnik az összes vér. Megtorpantam a folyosó közepén, viaskodva a hányingerrel és a szédüléssel.<br />
<i>Látni akarom!</i> - üvöltöttem magamban. - <i>Akkor mégis mire várok? Miért félek? Ő a barátom, akinek most szüksége van rám. Mennem kell!</i><br />
De nem tudtam...<br />
- Segíthetek? - szólt egy orvos, aki abban a pillanatban lépett ki az egyik szobából. - Keres valakit?<br />
Hirtelen nem találtam a hangom, csak bólintani tudtam. Párszor megköszörültem a torkom, hogy végre visszatérjen a hangom.<br />
- Nicolas Thot szobáját keresem – nyögtem nagy nehezen. - A barátja vagyok.<br />
- Éppen tőle jövök – bökött a mögötte lévő ajtóra. - Nyugodtan bemehetsz. - Egy szelíd mosolyt küldött felém és biztatóan a vállamra tette a kezét. - Örülne egy ismerős hangnak.<br />
- Hogy van? - néztem szinte könyörögve az orvosra. Tudnom kellett, hogy mire számítsak, ha belépek azon az ajtón.<br />
A férfi levette rólam a tekintetét és egy nagyot sóhajtott. Nekem azon nyomban elszorult a szívem.<br />
- Kómában van – mondta. - Két órája kómába esett, azóta sem tért magához. Az állapota még mindig kritikus. Nem tudunk semmit sem biztosra. Bízzunk a legjobbakban.<br />
Nem várta meg a reakciómat, csak kikerült, és már el is tűnt.<br />
Éreztem, hogy a gombóc a torkomban még nagyobb lett, szemeimben könnyek gyűltek. Egy pillanatot sem haboztam. Nagy erővel kitártam az ajtót és beléptem a szobába.<br />
Azonnal patakokban kezdtek el folyni a könnyeim, amint megláttam azt a rengeteg gépet, csövet és azok közt ott feküdni Nicolast.<br />
Szám elé kaptam a kezem, mikor egy fájdalmas nyögés csúszott ki rajtam. Remegő lábbakkal közelítettem meg az ágyat.<br />
Arca jobb fele be volt kötve, takarója a mellkasáig felhúzva, csak kezei látszódtak, amik szintén végig be voltak kötve. Infúzió lógott ki a karjából, ahogy szájából is cső vezetett ki. A szívmonitor idegesítő pittyegése még elkeseredettebbé tett. Szörnyű volt így látnom. Nem láthattam zöld szemeit, ahogy mosolyát sem. Nem volt ugyan az az ember mint eddig.<br />
Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy tényleg Nicolas fekszik itt az ágyon mozdulatlanul, sebesülten, miközben a halállal verseng.<br />
Akaratlanul is, de egyik remegő kezem megindult, hogy megfogjam az övét. Alig mertem megérinteni, mert attól féltem, hogy talán fájdalmat okozhatok neki. Testem megdermedt, mikor megérintettem hideg ujjait.<br />
- Hallasz engem? - nyögtem a sírással küszködve. - Hallod amit mondok? - Válasz persze nem érkezett, csak a szívmonitor tudatta, hogy még él, amitől elszorult a torkom, és még inkább sírni kezdtem. Fejemet ráhajtottam az ágy szélére, úgy sírtam. - Annyira sajnálom. Nem akartam, hogy ez legyen. Kérlek, térj magadhoz!<br />
Könnyeim záporoztak egyenesen a takaróra, hangom betöltötte az egész szobát.<br />
- Miért kellett neked mindent tudni? Miért akartad mindenáron megölni magad? - Egy nagy levegőt vettem, felemeltem a fejem, hogy arcára nézhessek. Óvatosan megérintettem azt a részt, ahol be volt kötve. Forró volt.<br />
- Annyira sajnálom – suttogtam két szipogás között. - Ha tudtam volna, akkor nem feledkezem meg a telefonról, előbb beszélhettünk volna. Ha nem lennék ilyen átkozottul kíváncsi, akkor nemet mondhattam volna neked ott a teremben. Még téged is lebeszéltelek volna. - Vártam egy kicsit. Lazán megszorítottam a kezét, de semmilyen életjelet nem mutatott. - Nem jó ez így. Szólalj meg, kérlek! Vágd a fejemhez, hogy egy ostoba liba vagyok, amiért csak úgy cserben hagytalak, vagy próbáld meg elhitetni velem az ellenkezőjét!<br />
Választ már megint nem kaptam. Az arca mozdulatlan volt, mellkasa, csak nagyon lassan emelkedett és süllyedt. Szívszorongató látvány volt. Fájdalmas, félelmetes.<br />
Nem lett volna szabad, de csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz, ha többet nem tér magához, ha nem beszélhetek vele, ha nem láthatom ismét zöld szemeit, ha nem hallhatom hangját, nevetését.<br />
Eszembe jutott az iskolában megejtett beszélgetésünk. Ahogyan a jövőjéről beszélt.<br />
<br />
Mindez veszni látszik? Az, amit olyan lelkesen mesélt? Az egyetem, hogy másokon segít? Meg akar fizetni az apjának, amiért elfordult tőle. Nem mehet el!<br />
<br />
Letöröltem arcomról a könnyeimet, majd közelebb hajoltam az arcához.<br />
- Nem tudom, hogy hallasz, vagy sem, de emlékezned kell! - suttogtam. - Emlékezz az apádra. Még tartozol neki. Nem mehetsz el fizetség nélkül!<br />
<br />
A szoba sarkából odahúztam egy széket, megragadtam a kezét, fejemet ismét az ágyra hajtottam és vártam. Az egész szoba csendes volt, csak a gépek hangjai hallatszottak.<br />
Utáltam ezt a környezetet. A hangokat, a szagokat, de abban a pillanatban ez volt a legkisebb gondom.<br />
<br />
Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el, amíg ott ücsörögtem csendben, de feltűnt, hogy sehol sincs Danson és Luce.<br />
Még vetettem egy utolsó pillantást Nicolasra, aztán felálltam, és kimentem a szobából. Már megnyugodtam valamennyire. Könnyeim nem folytak, szívem heves dübörgése alább hagyott, szédülésem és hányingerem is elmúlt.<br />
Észre sem vettem, mikor értem vissza a recepcióhoz. Azon nyomban valaki belekapaszkodott a nyakamba, hogy szoros ölelésbe zárjon.<br />
- Misako? - nyögtem, miután végre elengedett. Eltolt magától, és tetőtől talpig végignézett rajtam. Kétszer.<br />
- Látom, te jól vagy – sóhajtott megkönnyebbülve. - Tőle jöttél? Jól van? Elmondta, hogy mi történt? Te sírtál?<br />
- Tényleg vehetnél már egy kis levegőt – mondtam kissé ingerülten. Nem akaródzott beszélnem, de muszáj volt felkészítenem őt. Még bátyám és Luce is csatlakozott, nem is beszélve még két idegenről. Biztos voltam benne, hogy Misako szülei. Le sem tagadhatta volna.<br />
- Te lennél Ella? - kérdezte tőlem a férfi, egy kedves mosollyal. - Misako nagyon sokat mesélt rólad. Én Anzai Yasuda vagyok, ő meg a feleségem Eien.<br />
Én is megpróbálkoztam valami mosolyfélével. Miután kezet ráztunk, egy nagyot sóhajtottam, hogy végre elmondjam mi is a helyzet.<br />
- Annyit tudok én is, hogy tűz ütött ki náluk – mondtam, és végignéztem a társaságon. - Sajnos, mindenki meghalt. - Muszáj volt itt megállnom, mert Eien szörnyülködve nyögött, Misako meg döbbenten meredt rám. Hangom elcsuklott. Megint vettem egy nagy levegőt, és nyeltem, hogy legyűrjem a gombócot a torkomban. Szememet csípni kezdték a könnyek, de nem engedtem ki őket. - Nicolas volt az egyetlen, aki megmenekült. Súlyosan megégett a teste. - Ismét megálltam. Gyorsan kitöröltem a szememből a könnyeket, aztán folytattam. - Két órája kómába esett. Az állapota kritikus, és még az orvosok sem tudják megmondani, hogy magához tér e még.<br />
- Te jó ég! - nyögte barátnőm, miközben próbálta visszatartani könnyeit. - Látni akarom!<br />
Azonnal ellenkezni akartam, de hamar beláttam, hogy nem tehetem. Neki is ugyan annyi joga volt, hogy ott üljön mellette, beszéljen hozzá, aggódjon, mint nekem. Meg akartam kímélni a látványtól, ami a szobában várja, de mégsem tettem.<br />
<br />
Amint Misako és szülei eltűntek a folyosón, egy nagy sóhaj kíséretében felnéztem Lucera és Dansonra. Mondani akartam valami, azért, hogy ne nézzenek rám ilyen búskomor tekintettel, de nem tudtam kinyögni egyetlen szót sem. A gombóc még mindig feszítette nyelőcsövemet, amitől egy hang sem jött ki a számon.<br />
<br />
- Minden rendben? - kérdezte Luce, ahogy kezét vállamra tette. - Ha gondolod...<br />
Eddig tudtam figyelni. Egy nagyon is ismerős arcot láttam meg mögöttük. Ében tekintete engem vizsgált, aztán hirtelen elfordult és eltűnt.<br />
<i>Mit keres itt?</i> - kérdeztem magamban.<br />
A döbbenet gyorsan tovaszállt belőlem, helyette kíváncsiság, harag és mérhetetlen gyűlölet forrt bennem. Ismét előtérbe kerültek azok a furcsa, megmagyarázhatatlan érzések, amiket nem tartottam sajátomnak.<br />
Leráztam magamról Luce kezét, és egy szó nélkül otthagytam döbbent dadusom és bátyám, csakhogy Lionel után menjek.<br />
Tudni akartam, hogy miért van itt, hogy miért van bekötve a keze, hogy most miért érzek ilyen leküzdhetetlen vágyat, hogy azonnal megöljem.<br />
Nem láttam, hogy merre ment, de a testem magától indult meg egy irányba. Nem én irányítottam, és ettől megrémültem.<br />
<br />
Félelmem, csak akkor lett nagyobb, mikor megláttam a keresett személyt, amint kilép a főbejáraton. Testem, azonnal nekiiramodott, hogy minél hamarabb elkaphassa. Nem kiáltottam a nevét, nem figyelmeztettem, hogy érkezem, csak mint egy bika, rohantam fejvesztve utána, gyűlölettel és ölési vággyal tombolva.<br />
<i>Mit csinálok?</i> - kiáltottam fel. - <i>Én nem akarom bántani! Nem lennék rá képes!</i> - láttam, hogy valami megcsillan a kezemben. -<i> Hogy kerül hozzám? Mit akarok tenni?</i><br />
<br />
Alig pár méterre Lioneltől, a testem elemelkedett a földtől, a jobb kezem a magasba lendült, amiben a szikét szorongattam.<br />
<br />
<div>
</div>
<br />
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: 'Times New Roman'; font-size: medium; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; line-height: normal; margin: 0px; orphans: auto; text-align: start; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; widows: 1; word-spacing: 0px;">
<i>Neeeee!</i> - sikoltottam magamba, mikor lecsaptam Lionelre.</div>
Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-88336014473583409782015-07-27T12:01:00.001-07:002015-07-27T12:01:35.696-07:00Fent a friss és már kritikát is írtamFeltettem az újabb fejezetet, remélem elnyeri a tetszéseteket.<br />
Emellett, úgy gondoltam, írok egy-két kritikát más blogokról, és az első meg is született, habár nem sok építőjellegű rész szerepel benne. De szerény személyem véleménye szerint egy nagyon jó blog, amit érdemes azoknak elolvasnia, akik szeretnek elmélkedni az élet apró és nagyobb dolgairól.<br />
<br />
Hát jó olvasást itt, vagy a másik blogon! Ha gondolod, dobj meg pár szóval, ha érdemesnek találod rá az írásomat.<br />
<br />
U.i.: Egy kis nyugis zene. Nagyon szépen zongorázik a fiatalúr, én sokat szoktam hallgatni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/zRvhQ5Rf6-U/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/zRvhQ5Rf6-U?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br />Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-36761192969256882422015-07-26T03:53:00.000-07:002015-07-26T03:53:36.059-07:00Megkésett fejezetSziasztok!<br />
<br />
Hát, tegnap picit elhavazódtam, így nem jutottam el odáig, hogy feltegyem a hatodik fejezetet, de most íme. Immár lehet olvasni. Ha pedig érdemesnek találod, akkor hagyj magad után valami jelet. :)<br />
Viszont, amiért késtem, a hetedik fejezet, talán már ma este felkerül.<br />
<br />
Jó szórakozást mindenkinek!<br />
<br />Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-11999392967973604572015-07-24T06:31:00.000-07:002015-07-24T06:31:05.973-07:00A napi frissítésFelkerült hát az ötödik fejezet is.<br />
Látom, hogy fel-felnéztek páran az oldalra, de eddig véleményt senkitől sem kaptam. Így nem tudom eldönteni, hogy érdemes-e felpakolgatnom a fejezeteket, vagy hagyjam inkább a csudába az egészet.<br />
Sajnos, mikor az ember tanácstalan, meginog a hitében, és ez az, amit én nagyon nem szeretnék elérni. Terveim vannak a történettel, de addig, amíg nem kapok érdemi kritikákat, addig nem igen merek belevágni semmibe.<br />
Kuncsorgásnak is tűnhet az, amit leírok, de az vesse rám az első követ, aki úgy gondolja, nincs igazam.<br />
Felrakosgatom a történet további részét a blogra, nem fogom feladni ilyen apróság miatt, viszont, ha erre jársz, olvasol és úgy érzed megéri pár szóban leírni a véleményed, azért roppant hálás lennék. Jöhet jó is és rossz is!<br />
<br />
Na, most, hogy kihisztiztem magam, úgy gondoltam írok én is egy kritikát egy blogról, csakhogy lássam, miként is menne ez nekem. Volna valaki, aki szemem elé tárná saját oldalát, hogy elmondjam róla a saját véleményem?<br />
<br />
Jó olvasgatást!Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-41005511976705460532015-07-23T11:06:00.000-07:002015-07-23T11:13:52.482-07:00Fenn a negyedik fejezet!Mint ahogy ígértem, minden nap frissítek, tehát hoztam is a negyedik fejezetet. Mindemellett, rátaláltam pár kincsre, amit veletek is szeretnék megosztani. Ha úgy tetszik a magam fényezése miatt, de valljuk be, ez az, ami egyre jobban hajt előre mindannyiunkat. Mert ha már publikálunk egy történetet, amit saját magunk és mások szórakoztatására írtunk, mindenkinek jól esik ha pár pozitív kritikával illetik a művünket.<br />
<br />
Szeretnék bemutatni én is párat, amik segítettek, hogy újra és újra belekezdjek egy újabb fejezetbe:<br />
<br />
Név: gabrielle96<br />
Dátum: 2012.04.04 18:33<br />
Cím: Fejezet 3<br />
Határozottan nagyon tetszett! Folytasd csak így tovább! Annyira tetszik a fogalmazásmódod mindenre kíváncsi vagyok a Medison családdal kapcsolatban és Lionellel kapcsolatban is!<br />
<br />
<br />
<div>
<div>
Név: Somebody</div>
<div>
Dátum: 2012.04.05 08:15</div>
<div>
Cím: Fejezet 2</div>
<div>
Nagyon érdekes történet! És tetszik. </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Név: cicus </div>
<div>
Dátum: 2012.04.05 10:01</div>
<div>
Cím: Fejezet 3</div>
<div>
Szia!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Igazán érdekes és izgalmas a történet. </div>
<div>
Jó, hogy kevered a misztikumot az iskolai élettel, és az elcsépelt vérfarkas témából egy teljesen egyedit kreálsz. ( amúgy bármennyire elcsépelt, mert ugye most ez a divat, mégis imádom :D ) Csöppet se érzem koppintásnak vagy az ismert klisék ismétlésének. Nagyon tetszik! :)</div>
<div>
<br /></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Név: elliot2 </div>
<div>
Dátum: 2012.04.12 12:17</div>
<div>
Cím: Fejezet 4</div>
<div>
Szia!!! :D Szerintem nagyon, de nagyon jóó a történeted, izgalmas, jók a szereplők. Lionel különösen a kedvencem. Tipikusan olyan pasi, akin merengeni kell, akiről egy nő nem tudja eldönteni, h a nyakába ugorjon, vagy szúrja le egy disznóölő késsel. :D Nah jó, ez lehet h kissé nyers hasonlat volt, de szerintem igaz. :D Egyre kezd érdekesebb lenni ez a fenyegetősdi, Nicolas, a nem túl nagymenő a suliban, mégis hatalmas titkokat rejt magában. :D Remélem minél hamarabb fojtatod, mert nagyon jó történet, már izgatottan várom. Ne várakoztasd az olvasókat sokáig!!! megy a tizes! pussza</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div>
Név: Reira </div>
<div>
Dátum: 2012.04.18 22:59</div>
<div>
Cím: Fejezet 5</div>
<div>
Nagyon jó lett.Most olvastam elöször de bele is szeretem a történetben.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 9.0pt;">Név: szabododi98<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 9.0pt;">Dátum:2012.06.18 20:27 </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 9.0pt;">Cím: 7.fejezet<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 9.0pt;">Ez
nagyon tetszett eddig! az összes fejezetet egy nap alatt olvastam el, mert
eszméletlenül jó!!! Csak egy dolgot bánok: hogy az ilyen remekművet miért nem
adják ki könyvben? :))<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 9.0pt;">Név: Sophie<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 9.0pt;">2012.04.12 22:48 </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 9.0pt;">Cím: 4. fejezet<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Verdana","sans-serif"; font-size: 9.0pt;">Fúha!
Hátborzongató!! Gratula nem mindennapi történethez, várom a folytatást! :-)<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div>
<br /></div>
Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-10097580416701465222015-07-22T05:26:00.000-07:002015-07-22T05:26:16.450-07:003. fejezet és más apróságokNa, fel is tettem a harmadik fejezetet. Ám így visszaolvasva a régi történetet sok-sok hibát találtam a helyesírásban, amit próbálok kijavítani, viszont az én szemem nem igen veszi észre, ezért bocsánat, de igyekszem.<br />
<br />
A másik, hogy amikor elkezdtem megírni a történetet még egy trailert is csináltam hozzá. Figyelembe véve azt, hogy akkoriban még nem igen voltak elképzelésim a szereplők arcáról, így a mostani szereplők képei nem szerepelnek benne és videó is elég kezdetleges. De ennek ellenére megmutatom nektek.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/VAfJVWr9_t8/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/VAfJVWr9_t8?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br />
Jó szórakozást!Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8237145983054401518.post-3346482222263833392015-07-21T04:13:00.001-07:002015-07-21T05:54:40.878-07:00Üdvözlet!Kedves, idetévedő vendég!<br />
<br />
Az én blogomra kattintottál, ahol is egy saját magam kreált történetet publikálok. Ha már most meguntad az olvasást nem csodálkozom, sosem voltam jó bemutatkozásban, de azért megpróbálom.<br />
<div style="text-align: justify;">
Ancy "álnéven" futok, ami az Anita->Ancsi->Ancy levezetésből született. Egyik becenevet sem szeretem, de ha már ezt találtam ki 13 évesen, akkor már marad ez. </div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor kezdtem el írni is, ami annyit jelent, hogy egyik nap gondoltam egyet, leültem az asztalomhoz, ceruzát és füzetet ragadva, belekezdtem egy történetbe, ami a saját életem és fantáziám egyvelegéből született meg. Elég kezdetleges írás volt, viszont a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően, folytattam ezt a hobbit. Az évek alatt sokat fejlődtem e-téren, viszont a helyesírással még mindig hadilábon állok. Két rettentő ellenségem, a vesszők és a ly. Ezt minden bizonnyal az írásomban is érezhető lesz, de próbálom minél jobban elkerülni, hogy maga az olvasás élvezhetőbb legyen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Több irományom publikáltam oldalakon, amikre szintén sok pozitív és ugyebár negatív kritikákat is kaptam, viszont két éve abbahagytam ezt a hobbit, mert megismerkedtem egy új világgal, vagyis a fórumos szerepjátékokkal. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a két évben túlságosan elszoktam a részletesebb leírásoktól és elemzésektől, de azon vagyok, hogy újra a régi lehessek. Épp ezért az első fejezetek hossza nem lesz túl terjedelmes, de reményeim szerint, ahogy egyre jobban ráérzek az ízére, többet és többet tudok majd adni nektek is. Persze, ha lesz olyan, akit érdekel.<br />
<br />
Itt szeretnék még szót ejteni magáról a történetről is. Ez már régebbi történetem, amit sajna a fentebb írtak miatt abbahagytam, de most szeretném újult erővel befejezni, és gondoltam, itt jó helyen lesz.<br />
Tizenkét fejezet már készen van, amit nem fogok egyszerre felrakni. Ha lesz érdeklődés, akkor minden nap egyet.<br />
<br />
Befejeztem! Köszönöm, hogy átszenvedted szerényke bemutatkozásom, és nagyon remélem, jól szórakozol nálam. ;)</div>
Ancyhttp://www.blogger.com/profile/07331352476523980946noreply@blogger.com0